Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Hudi József: Nemes Székely János, a naplóíró - A napló és írója
Nemes Székely János, a naplóíró az egyéb „emlékezetre méltó dolgok”. Ezek a vegyes feljegyzések jelentették a későbbi paraszti naplók archetípusát. Székely János is azért kezdte naplófeljegyzéseit, hogy a maga és utódai számára megörökítsa a „nevezetessebb dolgokat”. Tételesen sosem fejtette ki, mit is ért „nevezetes dolgokon”, de naplóiról gyakorlatából megállapítható, hogy a parasztnemes számára a gazdálkodás állt első helyen; a munkák idejét, a terméseredményeket, értékesítési lehetőségeket, a gazdálkodást és mindennapi életet befolyásoló tényezőket (időjárási viszonyokat, természeti jelenségeket, rendkívüli eseményeket, piaci árakat) fontos, feljegyzésre érdemes dolgoknak tartotta. A Marcal-vidék eseményei mellett feljegyezte az országos kihatású árvizeket (pl. az 1838. évi pesti árvizet), földrengéseket, járványokat. Az emberi kiszolgáltatottság ellensúlyozására minden lehetőséget felhasznált. Megfelelő orvosi receptek, életvezetési tanácsok gyűjtésével és felhasználásával kívánt úrrá lenni a nehézségeken. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás a kisnemesség életét is alapvetően meghatározta, hiszen megkezdődött a kúriái is nemesek paraszti osztályba olvadása, s gazdasági hanyatlása. A szabad paraszti gazdálkodás útjára térő, árutermeléssel foglalkozó volt úrbéres gazdák a parasztnemesek piaci versenytársaiként léptek fel. Úgy tűnik, a naplóíró nem ismerte fel a nemesi jogokat, feudális kiváltságokat megszüntető, a polgári jogegyenlőséget deklaráló, és a polgári államot megalapozó 1848-as törvények igazi jelentőségét. A jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtása során 1853 után a községek határát mindenütt tagosították, aminek következtében megváltozott az agrárkultúra. A volt földesúri és jobbágyi birtokokat különválasztották, a gazdák szétszórt földjeit felmérték, s egy tagban osztották ki. Székely felismerte a változás súlyát, de nem értett egyet vele. Úgy gondolta, hogy a községre kényszerített tagosítás csak kárt okoz a gazdáknak, s ezért az elégedetlenkedő kisbirtokosok élére állt. Fellépése a megosztott és megfélemlített társadalmi közegben nem járt sikerrel. Küzdelmeinek megörökítésével a parasztság helyzetében bekövetkezett történelmi horderejű változások krónikásává vált. A faluközösségen belüli, a közösség és államhatalom közötti konfliktusok (pandúrok, zsandárok brutálLs kegyetlenkedései, az 1865. évi véres követválasztás) leírásával sötét képet festett az 1849 utáni paraszti világról. 25
