Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója a’ nyakába lévő nagy érén végig addig a’ pontig, hol a géve a kérő gyomorba be megy. Itt meg kellett állani kévéssé rajta tartván a vizes ruhát, azután azt a főidre ki tsavarni, friss vízbe mártván azon helyre, hol a’ meg állapodás történt, viszsza alkalmaztatni. A’ húzást folytatni kellett a két első lába között el a’ gyomor tályára, itt újra meg állani és fris vizbe mártással a gyomor tályát pámputzolni, azután isméti fris vízbe való mártással a húzást folytatni azon a’ nagy érén végig, mely a marhának oldal bordái végeinél nyúlik el hátra felé és szemmel is látható, egészszen hátra fele a’ hátulsó lába közé a tölgye mellé; ismét ujjolag friss vizbe mártással a lábak belső erein le a’ kis körmén által a’ nagy körömre. Meg esvén ezen edgy oldali húzás a’ másik oldalon a’ homlokán kezdvén hasonló módón vitedtcm azt végbe. A’ mikor osztán mind újra kezdettem a húzásokat, és folytattattam mind addig, míg minde- nik oldalára váltogatva három három húzás nem esett. Ez is meg esvén, ismét a’ homlokon kezdetvén vitettem meg három három húzást a nyak éren végig a kérő gyomorig bele foglalván az álla kaptzájának is jó forma meg vizezését, innét pedig az első lábak erein a kis körmön által le a’ nagy körömre, végre pedig a szarva közétől vagy feje búbjától kezdve végig a hát gerentzén a farka hegyéig két húzást tétedtem, s ezzel vége volt az orvoslásnak. Ekképpen huzogattatván meg mind a kilentz darabot, más napra mind meg gyógyult, és semmi bajjok nem lett. Későbbén ugyan edgy a tehenek közül ismét el kapta a betegséget, de a fcllyebb le irt módot újra el követvén rajta, a betegség újra el enyészett, és ezen orvoslással a’ mely beteg marhát el láttok, mind meg gyógyult tapasztalásunk szerent. Hanem ezen orvoslásba a kővetkező szabályokra szükség vigyázni: lszo1: Mindenkor a’ főt köll leg előbb jól meg vizezni, hogy a nyavalya mérge a’ főre ne todulyon, mert akkor meg nagyobb baj következne belőle. 175
