Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Hogy ezt a’ király meg hallodta, mindjárt parantsolatot küldőt minden felé, hogy senki többé a’ keresztesek közé ne állyon, Györgyöt pedig keménnyen fenyegette, ha észre nem jön. Ezt meg értvén György Pestet oda hagyta, és seregét két részre oszván Szegedre igyekezett. Mikor Tzeglédnél járna, onnand minden felé, de kivált Pest és Külső Szolnok vármegyékbe szét árasztatta gyülevész pórjait, kik valamerre nemeseket láttak, azokat ölték, vágták. Még az edgy házi méltóságba lévőknek sem engedtek meg. Minden felől a falukat és kastélyokat égették, pusztitodták, úgy hogy a jajgató népnek kiáltása a’ budai várba U László füleibe hatna. Így ér el Dósa pór hadával, minek utána hallatlan kegyetlenséggel több ezernyi nemeseket fel kontzoltatott, Temes Várhoz. Ezt keményen kezdi lövetni, azonba igen véletlenül ott lepi őtt Zápolya János, az erdélyi vajda, ki Bátorinak jött segítségre a júliusi leg fórrobb melegekbe. Mikor előszszőr meg hallodta György Zápolya dobjainak és trombitajinak harsogását, már akkor jól teli ette-itta volt magát. Mind az által serénységgel hozzá látott népe rendbe szedéséhez, és annál vak merőbben tsapott őszvő Zápolyával. Edgy darabig tartott kemény viaskodás után meg futamodék György thábora, melyet midőn minden haszon nélkül tartoztatna s biztatna, őt magát is le taszítá lováról Petrovits Péter, és elevenen el fogta, a’ mely czigányokat magával hozott volt Zápolya, azokra bízta György ki végezését. Azon időbe a’ czigányok mestersége léven külőmben is a’ hóhérság. Ezek igy végezték ki Dósát: a’ tőb’ fogjok közül ki válogattak 40m, kik Györgyhöz közelebb szoktak volt járni, és azokat 13 napig éheztették, mely idő alatt belűlők tsak kilentzen maradtak életbe. El jővén a rendelt nap, a’ mely vas széket és koronát készitedtek vala a czigányok, azt akkor meg tüzesitettek, és Györgyöt mezitlenül azon székbe űltetdék, a koronát fejébe tedték, az életbe maradt kilentz fogjot pedig elő hozták parantsolván nékik, hogy György testét harapdályák, és azt nyelyék le, a’ ki pedig azt nem akarná tselekedni, 158
