Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)

Székely János naplója

Székely János naplója

és szinte az első termés hegyé nevelkedett, de a’ mely főidőn vastag volt az első termés, a’ miatt nem tudott nevelkedni, es az olyant már e’ kor meg esmértűk, hogy jobb lett volna le kaszálni. A’ midőn osztán némelyek kaszáltak is le, de azoknak a’ tőve már nem hajtott ki, úgy hogy valamely aratást lehetne rajta várni.

A búzát ezen időbe reményiettük, mivel hogy még a’ fejét nem hányta ki, hogy nem rontodta el a’ hideg. De miként el rémültünk három és négy hét múlva, midőn meg esmértűk, hogy az is főidig el vagyon fagyva, a’ melyre a’ leg idősb emberek is mondották, hogy nem emlékeznek, hogy valaha történt volna. Már e’kor nagyon meg ijjedtűnk, hogy búzánk éppen semmi sem lesz, de kévés idő múlva tapasztaltuk, hogy az el fagyott búza el száradásával a tővén ujj búza nővés kezd lenni, a’ mely is reménységünkön kívül annyira gyarapodott, hogy majd szinte közép szerű termést szemlélhetünk.

A gyümőltsőt a’ mi határaink körül vég kép el seperte ezen hideg, sőt még a füveknek is el rontodta a réten némely részét, a szőlőt még a magossabb hegyeken, mint a’ Somion, az álon vég kép, és mint soknak a’ tőkéjét is, a dombján fent is felénél többre el vedte a’ hideg.197 A kertjeinkbe lévő dió fákat úgy el vedte, hogy edgy ujnyi vastagságúra el száradtak még az ágai is és továb három hétnél úgy álladtak mint ijjesztő halál vázak a’ kertjeinkbe az előbbi leveleik reájok feketűlve és aszalodva, hogy többé ki nyersűlyenek, kéttségbe jött elődtünk, és nem is előbb mint junius holnapnak 23dlka tájéka körül kezdett nem kis örömünkre ismét ki levelesülni.

Megjegyzésre méltó még ezen idő szakaszba a gabona ára, a’ mint felyebb is jegyzésbe tedtem, hogy meg szállott, minek elődte a" hideg nem tedte a’ kárt, minek utánna pedig azt meg esmérte minden, hogy

197 A kortárs megfigyelő szerint a Somló hegyét „sokkal ritkábban éri jég, ’s fa- gyásbeli csapás, mint a Balatonhoz közel lévő csoportos zalamegyei, vagy a ’ Tapolcza folyam mellett lévő pápai hegyecskéket”. Éppen ezért „Nevezetes vált az 1836^ fagyás; jégverésre pedig 20-30 év óta alig emlékeznek a’ birtokosok. ” CSERESNYÉS 1848. 11-12.

144