Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

diaeta alatt egy héten azzá Esztergomban nagy pompával installáltatik. Ezek valának az első készületek.

Már Pozsonyban a diaeta összeseregelvén, oda én is mint absentium ablegatus felmenők, és a janitorum regalium magister143, gróf Nádasdy Mihály144 engem is kinevezett fekete pálczásnak (Staberl Herr), kiknek kötelességük leve a jó rendet a gyűlésekben, a galériákban és a coronatio alkalmával a templomban fen tartam.

Megpendittetett tehát az első sessioban a királyné koronáztatása. Az mind a két táblán egyetcrtőlcg elfogadtatván, még aznap a főherczeg prímás nagy ebédet ada, és délután bevezette vendégeit egy nagy mellékterembe, ahol egy czifra ládában már ötvenezer arany készen állott, és azt nékik bemutató, hozzátévén a mocskos ember, hogy Magyarország egy császárnénak ennél kevesebbet már csak nem adhat, holott mindeddig csak harmincezer aranyat szokott adni az ország. Ilyen alkalommal ki az, ha magyar, hogy alkudna? A summa tehát megmarada, pedig még a mi leggyalázatosabb, a császárné anyja, a gazdag Beatrix herczeg asszony maga előlegező még ezen summát. így tehát kén fölének valának az ötvenezer aranyat beígérni, és az mind a két táblán keresztül ment, de biz azt pökte az egész világ. Azonban a császárné mint fösvény olasz asszony meg azt szépen eltette.

Ezek után megtörténvén a coronatió,145 indítvány történt az insurrectio eránt. Már itt a követek Aczéllal mint personálissal valóban nagy küzdésben valának. Főkép egyszer goromba lévén, Trcncsén megye követének, Lukáchynak, ki még akkor deákul beszélt, azt veté oda: „Hoc etiam meus Antonius seit”146 (azaz idősebb fia). Erre mind felzudulván, Lukáchy egy fertály órai beszédével szörnyű goromba kifejezésekkel úgy létévé a personálist, hogy az őt inegköveté, kérvén, ne venné szavait oly rossz néven, minthogy azokat sérteni akaró indulatból nem mondá. Elég az, hogy Aczél a statusokkal nem boldogult, és estik olyan insurrectiot voksoltak, hogy abból alig jött volna össze tizenhatezer ember. Pedig a fösvény Beatrix még Svetichet147 is mint hív emberét leküldé Pozsonyba, miszerint fényes estélyeket és vacsorákat, hol a pezsgő csak úgy folyt, adva, a statusok előcsahossait egy nagyszámú insurrectio megadására buzdítsa. Hogy pedig az előrelátó okos asszony a császár testvéreit is magáévá tegye, arra bírta a császárt, hogy hadseregét felosztván. mindenik testvégének a főherczegek közül egy-egy sereget adjon.

így lőnek vezérekké a főherczegek, János, Lajos, a császárné testvérei, Maximilian és Ferdinand, meg József mint nádor. Csak maga Károly foherczeg ellenzé. azt mondván mint tudós, jártas katona, hogy Austria még igy sem leend elegendő Bonaparte megve- retésére. Amint is, midőn a felkelés már bcigén'e lön. lejött a diaetára ő is, és midőn egy őt üdvözlő országos választmány nála tisztelgett, azt igen megtámadta, állitván, hogy ez az ellenséget még inkább felingerlendi, és átaljában nagy ostobaság volt a felkelést béke idején beígérni, ne is váljanak tőle ezután a hadseregtől segedelmet, mert ő sem fő-, sem

143 janitorum regalium magister (latin) = királyi ajtónállómester

144 Nádasdi és forgaraslöldi gróf Nádasdy Mihály (1746-1826) Komárom vm. örökös és valóságos főispánja (1761-1822), királyi föajtonálló mester volt. SZ1NNYEIIX. Bp., 1903. 496.

145 coronatio (latin) = koronázás

146 Ezt még az én Antalom is tudja, (latin)

147 Svetich Jakab akkor a kabinetben szolgált.

49 —