Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
bajom sincsen. De ami azután legfájdalmasabban esett, másnap szüretkor egész nap a szobában valék internálva.16 Utánna második évben, már tizenegyedik évemben, a mint Szolgagyőrött a mostani tófenékben még akkor szép nagy halastó leve, és azon időben a katholikus házak péntek és szombatot igen pontosan megbőjtölték, a házi szokás szerint minden pénteken regvei halásztak, és a két napra szükséges halat kifogták; ez akkor is rendesen megesvén, amint a halat a szakács kezéhez vitték, én az inassal ladikra kapunk, és evezgélünk, s amint a hid lábaihoz értünk, az egyiket megtaszitottam két kézzel, hogy a ladik odébb menjen, azzal elvesztém az egyensúlyt, és ahol a viz másfélölnyi mély vala, belebuktam a vízbe, de szerencsémre az inas odaugrott, és még jóikor megkaphatta a lábam fejét, és azzal mint a gyertyát a mártőből, kihúzott, és már sok vizet kelle kihánynom, de utóbb bajom nem leve. Utánna második évre Győrött lévén mint deák, kivittek bennünket egy csütörtökön a tápláni árendáshoz mulatságra; ott először a szamáron nyargalódz- tunk, de ezzel már meg nem elégedvén, megnyergeltük az hon nem levő ispán hátas lovát, és azon a szűrős kert nagy kerítése árkát bé és vissza ugrattuk. És minthogy én legvakmerőbb valék, a többi gyermek tudtom nélkül a felrántó szíjat és terhelőt megeresztette, és amint a ló ugróban volt, én nyergestől hasa alá fordultam, de a ló azért beugrott az árkon, és csak a ruhám egyik részét tiporta át a patkóval, és az oldalamat csak egy kissé sértvén meg. Ezek után egy nehány évig bajom nem esvén, a pozsonyi akadémiára jöttem mint tanuló, a hol a gondos atya még azt is megparancsoló, hogy nyári időben a feredőházba járjunk mosakodni; azonban történt, hogy bátyámmal és Amtman József pajtásunkkal (ki utóbb mint igen nevezetes bírája Komárom városának halt meg) sétálni menőnk a Milau17 18 felé. Ott a Duna áradása kiöntött a rétekre, s mi levetve csizmánkat, a viz alatt látszó szép zöld pázsiton sétálgattunk; én azonban tovább találék lépni, és belézuhantam a Dunába, szerencsére nem ijedve meg szememet nyitva tartánt, s amint a viz feldobott a mélyéről, elkiáltám magamat: „Ide csak egy vesszőt!" De mig ők odaértek, én már megint lebuktam, és amint a viz ismét felvetett, Amtman egy vesszőt nyújtva, kihúzott a csekélyebb vízre. Bajom ugyan nem lön, de a füleimen betódult sok vizet már alig bírtam kihányni. Philosophiát és törvényt Pozsonyban végeztük bátyámmal együtt, mely időben tánczolni és olasz és franczia nyelvet is tanultunk, ezenfelül pedig a német könyvek és újság olvasásával ezen nyelvet igen magamévá tevém, amint 1801-ben oskoláinkat elvégeztük, még azon évi november hónapjában Székesfejérvárra jöttem patvariára1 s Zuber Sándor, nevezetes prókátor19 és több uradalmak ügyészéhez (fiskálisához), ki igen ügyes és becsületes ember lévén, nála az uradalmakbeli gyakorlatot jól felfogtam, valamint a vármegye törvényszékéhez megszerzetté számomra a bémehetést és hallgatást. 16 internál (latinból) = bezár, büntetésből kényszerlakhelyen tart. (A francia interner, a német internieren szóból; gyökere a latin intemus = belső) 17 Mühlau (német) = Malomliget. 18 patvaria (latin) = joggyakornokság 19 prókátor, eredetileg procurator (latin) = ügyvéd — 36
