Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
A forrásközlésről
A fon ásközlésről Kötetünkben kétféle forrás olvasható: Hunkár Antal memoárja és a családra vonatkozó iratok, melyek reményeink szerint együttesen világítják meg a Hunkár család és Hunkár Antal karrierjét. A forrásközlés időhatárát tudatosan kitágítottuk, mivel úgy tapasztaltuk, hogy az 1783 előtt és 1862 után keletkezett dokumentumokban is sok Hunkárra vonatkozó információt tartalmaznak. Meggyőződésünk, hogy a család felmelkedése, vármegyei szereplése, anyagi viszonyainak alakulása csak szélesebb kontextusban értelmezhető. A forrásgyűjtemény összeállítását a források szűkössége - a családi levéltár nagymérvű pusztulása - alapvetően meghatározta. Kevés személyes jellegű forrás (feljegyzés, levél stb.) maradt fenn; a politikus történetét jobbára a hivatalos iratok segítségével lehet bemutatni. Hunkár Antal életében nem írt sajtónak szánt cikket, nem vezetett naplót, s életrajzi feljegyzéseket sem készített a maga számára. Közlésvágya híres anekdotáiban öltött testett. De úgy látszik, ezzel a múlékony műfajjal nem lehetett elégedett, mert élete végén, a börtönből történő szabadulása után fontosnak tartotta életének tömör, szikár, lényegretörő leírását. Memoárját a neoabszolutizmus nyomosztó légkörében unokahúga honti birtokán, Ipolyszécsénykén kezdte írni, s nem sokkal 1862-ben bekövetkezett halála előtt, Szolgagyőrött fejezte be. A kezdet kezdetén a távoli hely kiválasztása aligha lehetett véletlen, hiszen börtönből való szabadulása után még egy ideig rendőri megfigyelés alatt állott, s házkutatástól is tartania kellett. A körülmények ellenére is elmondható, hogy bátran szembenézett múltjával, határozottan állást foglalt kényes politikai kérdésekben. Bizonyára abban.a tudatban, hogy kéziratát a családtagokon kívül más jó ideig nem fogja kézbe venni. Amennyire tárgyilagos a köztörténeti események taglalásában, annyira szűkszavú a magánélet, a család történetének fölvázolásakor. Olykor- olykor csak egy jelző vall az illető személyhez fűződő érzelmi kötődéséről. Saját intim világáról az elhallgatással mond el a legtöbbet. A XIX. század kétharmadáról történelmi tablót adó emlékiratot először Lukinich Imre tette közzé elenyésző jegyzettel a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain 1926-ban.1 Az eredeti kézirat pusztulása miatt jelen újraközlés alapja a Lukinich-féle szövegközlés. A közzététel során az eredeti szöveg központozásán az értelmezés megkönnyítése érdekében a mai helyesírás szerint változtattunk, de az eredeti helyesírást változatlanul hagytuk. Lukinich az egyes fejezetek elé tartalmi kivonatot készített, melyet szintén elhagytunk, tekintettel túra, hogy a visszaemlékezés az életpálya vonalán halad. A mai olvasó igényeit figyelembe véve, a memoárt és a memoár utáni iratokat is lábjegyzettel láttuk el. A memoár esetében a Lukinich-féle lábjegyzeteket kurzívval különböztettük meg. 1 HUNKÁR 1926. 31
