Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Források a Hunkár-család történetéhez
112. Pápa, 1917. április 28. A „Pápai Hírlap” tudósítása Hunkár Dénes főispán haláláról A főispán halála. Hunkár Dénes, Veszprém vármegye főispánja mindnyájunk őszinte fájdalmára csütörtökön597 d. e. elköltözött az élők sorából. Régi, előkelő veszprémmegyei családból származott, s a megyei élet és közgazdaság vezető embere lett már ifjabb korától kezdve is. Ezt igazolja azon körülmény is, hogy a nemzeti küzdelem alkalmával ő lett a 92 tagú jóléti bizottságnak elnöke s a koalíciós-kormány bukása után Veszprém vármegye főispánja, s azóta folyton megmaradt e díszes állásában. Munkásságát főként az jellemezte, hogy a megye érdekeit minden előtt szivén viselte s eredménnyel képviselte. A múlt évben ülte főispánsága 10 éves jubileumát, s senkisem gondolta, hogy ezen nagy munkabírású férfiú ily hirtelen hagyja el díszes méltóságát. A megye és városunk rokonszenve és szeretete emlékét mindig kegyelettel fogja megőrizni! A temetésre a városi tanács Csoknyay Károly főjegyzőt küldte ki. A beszentelés 28-án lesz Veszprémben, a temetés pedig 29-én Szolgagyőrön. FORRÁS: PH XIV (1917) 17. sz. (IV. 28.) 2. 113. 1917. április 29. A „Veszprémi Hírlap” nekrológja Hunkár Dénesről Változnak az idők, s az ember átalakul a megváltozott életkörülmények között gondolkodásában, érzésvilágában, viselkedésében. Napról-napra kevesebb lesz száma azoknak a régi magyar jellemeknek, kiket puritán egyszerűség s az a gondolatvilág jellemez, melyet a múlt század hetvenes évei mutatnak fel. A nemes értelemben vett magyar jellemnek egy ilyen tipikus képviselője tér meg a földbe Hunkár Dénessel. Mintaképe volt a régi magyar urnák, kiben két igen szép erény egyesült nemes összhangban. Tudta, mit kíván az a szép hivatás, melybe tizenegy év előtt a vármegye általános lelkesedése mellett került, tisztában lévén azzal, hogy mivel tartozik szeretett családjának mint annak szerető feje és gondozója fáradhatatlan munkája és okos takarékossága révén. Régi magyar nemesi családból származott, mely a XVII.598 század vége felé telepedett le a vármegye területén. Elődei között találkozunk nem eggvel, aki a nemesi vármegye életében jelentékeny szerepet vitt. Ezen családi hagyományok örökében mindig megőrizte mélységes magyar érzését, amit leginkább avval mutatott ki, 597 1917. április 26-án. 598 helyesen: XVIII. — 275 —
