Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Források a Hunkár-család történetéhez
A kitörő lelkes éljenzés már a kisteremből áthallatszott, s rövid néhány perc múlva belépett a küldöttség élén Hunkár Dénes, Veszprém-vármegye főispánja, aki lelkes éljenzés és taps közt lépett fel az elnöki emelvényre, ahol őt az alispán fogadta, s kérte, hogy a' hivatali esküt a vármegye közönsége előtt tegye le. Az erős, érces és határozott hangon elmondott eskü után az uj főispán elfoglalta az elnöki széket, s négy főszolgabíró - ősrégi szokás szerint - székestől együtt a levegőbe emelte a székfoglaló főispánt.590 A közgyűlés tagjai tüntető örömmel éljeneztek és tapsoltak a szép jelenetnek. Az éljenzés csillapultával Hunkár Dénes általános figyelem között, sokszor felfeltörő tetszésnyilvánítások között a következő megnyitó beszédet mondta: Mélyen tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! Kedves vendégeink! A midőn Ő Felsége az apostoli magyar király parancsából s kegyelméből s a kormány megtisztelő bizalmából ezen díszes állásra Veszprém vármegye főispánjává kineveztettem, elfogadtam ezen kitüntető állást azon indokból, hogy teljes erőmet s szerény tehetségemet e nemes vármegye közönségének rendelkezésére bocsátom, s ezáltal talán hasznára lehetek e nemes vármegyének s nemzetünknek. Teljes szerény önérzettel elmondhatom, hogy nem kerestem e díszes állást, azért egy lépést sem tettem, azt egyedül s kizárólag a kormány s e nemes vármegye közönsége csekélységem iránt megnyilvánult bizalmának köszönhetem, s a bizalomnak ily határozott megnyilvánulása reám kettőzött kötelesség teljesítést hárít, hogy fáradhatatlan tevékenységemmel ama bizalmat kiérdemeljem, azt megtarthassam, s arra magamat érdemessé tegyem. Én, uraim, a munka embere vagyok, a közügyekbeni tevékenységemnek köszönhetem részben, hogy ezen díszes főispáni állást elfoglalhatom, s mint e nemes vármegyének első munkása kívánok részt venni közügyeink intézésében. A vármegye önkormányzati jogait mindig tiszteletben fogom tartani, de mint ezen önkormányzat ellenőrzője, kívánom, hogy megyénk közigazgatása feltétlenül becsületes s igazságos legyen. Nincs nagyobb kincse az egyénnek a becsületnél, a mi a közigazgatásban az igazsággal párosulva megszüli a bizalmat, a közönség megelégedettségét, a mire mindig törekedni fogok, s bízva kitűnő tisztikarunk fáradhatatlan munkásságában s nagyra becsült támogatására számítva, azt hiszem azt sikerülni is fog elérnünk. Működésemnek egyik fő célja, s erre kérem a nemes vármegye közönségének teljes támogatását, megyénk pénzügyeinek a rendes mederbe való visszavezetése, ha lehetséges, anélkül, hogy újabb terheket vállaljunk már úgyis eléggé megterhelt vállainkra. Kiváló gondomat fogja képezni népoktatásunk teljessé tétele, mert nézetem szerint egy józanul nevelt s felvilágosított nép nem lehet a társadalmi rend ellensége, 570 570 Gróf Zichy István főispán 1832. október 4-én megtartott beiktatásán ugyanúgy 4 járási szolgabíró „ősi szokás szerént” háromszor emelte fel székét, ami mutatja, hogy már akkor évszázados szokást gyakoroltak. HUDI 2002. 153. — 271
