Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Források a Hunkár-család történetéhez

A mi tehát most történt, ezt én nem vehetem máskép, mint félreértésnek és balramagyarázásnak. Hogy azonban czélt érhessünk föliratunkkal, szükséges, hogy elhárítsuk és kiegyenlítsük az akadályokat. Miután azonban a fölirat, melyet O Felsége visszaküldött, már most nemcsak a többségé, hanem az egész háznak arra kell törekedni, hogy a nemzet jogos követeléseinek fölvilágositása minélelőbb O Felségének kezeibe jusson, O Felsége pedig - amint a leiratban nyilatkozott - annak tartalma fölött mielőbb nyilatkozhassék.

Van szerencsém tehát a tisztelt háznak egy javaslatot bemutatni, mely igy szól: (Halljuk!) „Mondja ki a ház, (olvassa) mikép fájdalmas megütközéssel vette a képviselőház, hogy az országgyűlés fölirata a ház szándokától eltérő értelmezés miatt O Felsége által visszautasittatott, nem akarván azonban magát azon vádnak kitenni, mintha gátul szolgálna abban, hogy Ő Felsége a jelen leiratban tett Ígéretéhez képest a fölirat lényegére nézve őszintén nyilatkozzék, azt úgy, mint eredetileg javasolva és az indítványozó által módosítva volt, „fölküldeni határozza”. (Helyes!)

Ha méltóztatik a tisztelt ház a föliratot elfogadni, akkor a két elnök megbizaüiatik, hogy azt az 1790-iki országgyűlés szokása szerint borítékba bepecsételve és czimezve Ő Felségének átadja. (Átalános egyhangú zajos helyeslés.)

Elnök: A szólásra nem lévén senki följegyezve bátor vagyok kérdezni, kiván-e valaki ezen indítvány ellen szólani? (Fölkiáltások. Nem!) A tisztelt ház tehát ezen indítványt elfogadja. (Elfogadjuk!) [...]

A ház többsége eszerint az indítványt elfogadván jegyzőkönyvbe fog iktattatni: (Halljuk!) „miszerint fájdalmas megütközéssel vette a képviselőház, hogy' az országgyűlés fölirata a ház szándokától eltérő értelmezés miatt Ő Fölsége által visszautasittatott; nem akarván azonban magát azon vádnak kitenni, mintha gátul szolgálna abban, hogy O Fölsége a jelen leiratban tett Ígéretéhez képest a fölirat lényegére nézve őszintén nyilatkozzék, azt úgy, mint eredetileg javasolva és az indítványozó által módosítva volt, fölküldeni határozza”. (Közhelyeslés.)

Az aláírás módjára nézve, úgy hiszem, hogy a tisztelt ház ez alkalommal is azon módot követendi, melyet a legközelebbi alkalommal is követett. (Úgy van.)

A fölirást a tisztáit ház határozata szerint az elnök és az, a kit a méltöságos főrendi tábla evégett megbízni fog, személyesen fogják Ő Felségének átnyújtani.

A czim a borítékra az 1790-ik évi országgyűlésen követett szokáshoz alkalmaztatva fog íratni és ezen alkalommal is a fölirás meghitelesités végett a tisztelt ház előtt fölolvastatni. A lepecsételés azután a két elnök egyenes közbejöttével fog megtörténni. (Helyes!) Így fogtam én föl a képviselőház határozatát, és ha azt jól fogtam fel, azt vélem, hogy néhány pecznyi szünet alatt ezen jegyzőköny v is föl fog tétethetni és a mai ülésben még meghitelesittetni. Elébb azonban szükséges magát a föliratot, melyet a tisztelt ház megállapított, itt a ház előtt fölolvasni. (Halljuk! Zaj.) Keglevich Béla jegyző olvassa a föliratot. - Fölolvasás után:

Elnök: A szövegből kimaradt a fölirat kelte, mely azon módon, mint a múltkori föliratban volt, fog beíratni, tudniillik: „Kelt szabad királyi Pest városában Szent Jakab hó ezen s ezen napján tartott országos üléseinkből”. És eszerint, ha méltóztatik a tisztelt háznak helybenhagyni, a jegyzőkönyv még a mai ülésben meg fog hitelesíttetni. (Helyes!) De elébb jelenteni kívántam, hogy a méltóságos főrendek261