Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Források a Hunkár-család történetéhez

Az öreg úr az északkeleti Bakonynak ifjú lelkületű, tisztán érthető eleven króni­kája, megtestesült rendezett tárgymutatója. Ipolyink501 azt mondaná: monumentális ember. Nem tudtam kérdést tenni - pedig, ha kezdek, sokat tudok kérdezni, - mely­re tüzetes felelet tüstint nem következett volna. A Recset kútja, Ferrand dűlője és számtalan más efféle történelmi adomákon alapított elnevezések - mikről majd 20 év múlva megfeletkezünk, vagy eredetüket biztosan nem kutathatjuk - indokolva taglal tatattak. Kértem magam a régi vár helyére vezettetni, mert a repkényektől szegélyzett ló­cán tán éjfélig is elbeszélgettünk volna, ha nem figyelmeztetnek, hogy a nap már régen lenyugodott. A szolgagyőri vár, mint sokan vélik, a nagy' győri várnak mintegy előőrse és jobbágyai erődített székhelye, már első királyink korszakában fennállhatott. A XIII. század harmadik tizede első évében e várhoz tartozó Billa nevű földet András ki­rály' lelke nyugalmáért a pannonhalmi zárdának - hol e várt illető többféle okmány őriztetik - adományozá. Később sokszor említetik a szolgagyőri - mint bakonyi grófság - comitatus502 okleveleinkben, sőt van példa, mint 1274-ben, hogy' a főhi­vatalnokok, például Rajnáid mester királyi tárnok a szolgagyőri főispán címével megtiszteltetett. (...) Szolgagyőr hely'sége még 1511-ben fenn állhatott, mert 1511-ben említi Timon,503 miszerint Pesti Pétertől a budai Fehér-templomnak ajándékoztatott. Manap sem a várnak, sem a falunak nincs többé nyoma. A régi vár helyét csinos angol ültetvény foglalja, köveiből alkalmasint az uj úrilak emelkedett, és régi dicső­ségéből egyedül neve mentetett meg, hogy történelmünkben örökre fennmaradjon. Felmentünk az emeletbe, és most bekövetkezett reám nézve a lelki kéjelgés órája. A meglepetések mestere - szíves házi árunk - kiönté egy jókora fiókból szebbnél szebb, tán több ezerre menő, e vidék homokjában talált, régi érmet, s örömsugárzó szemeimből látván, miszerént e gyűjteményben több ritkább példány is foglaltatik, teljhatalommal ruháza föl, hogy a kívántakból tetszésem szerént vá­logassak. Szerénységemet felülhaladá nagylelkűsége, s mondhatom, hogy száznál több érdekes érmet szerezvén, gyűjteményünk fölállításánál a figyelmes vizsgáló­nak többször leend alkalma a tisztelt névvel találkozhatnia. De még ez mind nem elég! Haza térvén kirándulásomból, gondolhatod, mily nagy vala meglepetésem, midőn egy' szives levél kíséretében - melyet mint autographumot504 nem tudok eléggé becsülni - egy ritka érmet találtam, mely a halmaz közt figyelmemet elkerülé vala. Ez már aztán a honfias előzékenység és nagyúri gyöngédség! Szívesen mondtam volna le a theáról, hogy ezen kincsekben annál tovább váj- kálhassak; de az illemnek is vannak jogai, zsarnoki követelései. A kedélyes társal- kodás elfelejteté nehány óranegyedre a tudományosan komoly értekezletet. Azon örvendetes kilátás, hogy a muzeum nagyobb részét még csak azután látandom, 501 Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi püspök, egyház- és művészettörténész, az MTA tagja és elnöke. 502 comitatus (latin) = vármegye 503 Timon Sámuel (1675-1736) jezsuita történetíró. 504 autographum (latin) = saját kezű írás 250

Next

/
Oldalképek
Tartalom