Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Bevezető. Hunkár Antal pályafutása
szokásnak megfelelően - nem dönthetett a két „béke- és nyugalomszerető” férfiú megválasztásáról. Ehhez csak a közgyűlésnek volt joga. Éppen ezért úgy határoztak, hogy a királyi leiratot az október 18-án megejtendő közgyűlésen fogják publikálni, s egyúttal megválasztják az országgyűlési követeket is. A közgyűlésre a megye szavazásra jogosult több mint hatezer nemesét a már bevált módon hívták meg. A jómódú birtokosokat - akiket a jegyzőkönyvben egyszerűen csak „megyei urak” kifejezéssel illettek - személyre szóló meghívólevéllel, a kisebb birtokosokat és a szegény nemeseket pedig a járási szolgabírák által kiadott körlevéllel hívták meg Veszprémbe.73 E körleveleket, másként kurrenseket faluról falura továbbították. Szövegüket az adott falu jegyzője bemásolta a külön e célra rendszeresített jegyzőkönyvbe, majd továbbutalta a következő faluba. A sorban az utolsó visszajuttatta a körlevelet a szolgabírónak, aki az iraton lévő láttamozásokból meggyőződhetett arról, hogy utasítása szerint jártak-e el a helységek elöljárói.74 Az elkövetkező hetek lázas izgalomban teltek. Kormánypárti és ellenzéki kortesek járták a közeli nemesek lakta településeket - akárcsak július elején, a vármegyei tisztújítások előtti hetekben hogy minél meggyőzőbb ígéretekkel csábítsák a saját táborukba a választókat. Szavuk súlyát növelte a kocsiszámra küldött kortesbor, amelynek hatása sokszor erősebb volt a kifejtett eszméknél.75 A tét nagy volt. Vajon sikerül-e a liberális ellenzéknek követet állítania - mint 1839-ben -, vagy pedig úgy járnak, mint 1843-ban. 1847. október 18-án a veszprémi főispáni laknál megtartott követválasztó közgyűlésre elsősorban a Hunkárt támogató Veszprém környéki nemességet sikerült mozgósítani. Hunkárt „közfelkiáltással” választották első követté. Marich István Dávid, az elnöklő főispáni helytartó nem is tudott e posztra mást jelölni.76 A második követ személyét illetően már megoszlottak a vélemények, így kénytelen volt a szavazatok egyenkénti számlálását elrendelni. A szoros versenyben a református Sebestyén Gábor ügyvéd 298 szavazattal győzött, őt követte Hunkár barátja, Ányos István77 nagyesztergári birtokos 273 szavazattal. Szakonyi István táblabíró 48 szavazatot kapott. A végeredmény egy szempontból a régi - még a XVIII. század első felére visz- s/.anyúló - hagyományt erősítette: a megye nemességét egy' katolikus és egy protestáns követ képviselhette a rendi országgyűlésen. A katolikus Hunkár győzelmét valószínűleg annak köszönhette, hogy az aulikus párt nem megfelelően készítette elő a választásokat. A veszprémi püspök - a vegyes házasságok körüli viták elükével - már feltehetőleg nem törekedett arra, hogy mindkét követi székbe megbízható embereit ültesse. Erre utal, hogy a választójoggal bíró nemeseknek még a 10 % - a sem jelent meg a választáson. A szavazók közt többségben voltak a református 73 VeML IV. 1. b. Veszprém Vármegye nemesi közgyűlésének iratai. 1847. szeptember 27. közgy. Nr. 2011. 74 A XVIII-XX. századi egyházkormányzati körlevelek történeti értékéről, mint párhuzamokról HUDI 1996. 18-33. A párhuzam azért érdekes, mert a veszprémi püspökök 1773-ig egyúttal a megye örökös főispánjai voltak. 75 1 84 3-ban a konzervatívok kb. 40 000 forintot adtak össze az ellenzéki jelöltek megbuktatására. Ez az összeg jelzi a politikai beruházások nagyságrendjét. V. ö. HUNKÁR 1926. 355. 76 Marich István Dávid Fejér megyei birtokos 1845-1848 között volt Veszprém megye adminisztrátora. Ányos István (1800-1884) nagyesztergári birtokos, Veszprém megye íoszolgabírája, később országgyűlési képviselője. HUDI 1994. 206. AzÁnyos családot bemutatja mégLŐKÖS 1984.5-19. — 18 —
