Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Források a Hunkár-család történetéhez
Pozsony, 1847. november 21. Gál Péter levele apjához, Gál Lajos református lelkészhez és Lajos bátyjához az országgyűlés kezdetéről Kedves Atyám! Kedves édes Lajosom! Itt az ideje, hogy valaliára megszólamljak. Valóban nekem is igen nehezen esik, hogy fiúi kötelességemnek ’s adott szavamnak ily későn lehet eleget tennem, csak az nyugtat meg, hogy oka nem magam vagyok, a’ mint majd ez a’ történtekből kiviláglik. E’ hó 2-dikán kora reggel útnak indulók, ’s az nap délután 5 órára szerencsésen Szolgagyőrre értem. A’ lakodalmi társulat még együtt vala310, ’s mint egy 12 óráig fenn voltunk. Reggel veszprémi kocsisomat tulajdon pénzemből kifizetvén visszabocsátám, ’s a’ lakodalmi nép is megreggelizvén útnak indult, mi meg pakoltunk, ’s délre készen voltunk, ’s 2 orakor megindulva váltott lovakon az nap estvére még Ölevényig jöttünk. Győrben találkoztunk Sebestyénnel,311 's innen 4-dikén már 11 órára Posonyban valánk, siettünk azért, mert haliánk hogy a’ szállások már nagyon elfoglalvák, ’s még az nap szállásra vergődtünk, a’ Zöldpiaczon 519. szám alatt Herbst féle házban, főnökünk az első, mi a’ 2-dik emeletben. Ez eddig csak transit312, mert tágas, jő, egészséges 2 szobánk van, hanem semmi egyéb a’ puszta falaknál, még estik egy szeg sem. Az utón már azt is megtudtam főnökömtől, hogy fáról is magunknak kell gondoskodni, mert a’ megye sem nekik, sem nekünk nem szokott adni. Számot kellett erszényemmel vetnem, hogy a’ havi 30 pengőforint ’s a’ magam nehány forintja nem fedezendi mostani szükségeimet. De hisz én reményltem, ’s úgy szollván bizton számítók még mellékes Sebestyén által ígért jövedelemre, de meg eszembe jutott „szép szó az ígéret satöbbi”, ’s mit tevék? Azt, mit más okszerű ember is telt volna helyemben: egy nap már hideg szobában ’s ágy nélkül kujtorogtam, fogtam, felöltöztem csinosan, ’s felvezettetém magam a’ házi asszonyhoz, megtudva előbb, hogy igen gazdag, sok capitalisa ’s több háza van Posonyban. Bementem, egy szót sem tudott magyarul, én a’ menyire csak lehetett, hiba nélkül - nyelvhiba - németül elsorolván feljövetelem okát, hogy’ tudniillik a’ szobákhoz országgyűlési szállásnál bútorok is járnak, főnököm úgy sem kíván semmit, legalább minket lásson el csak a’ legszükségesebb és nagyobb házi eszközökkel. Azt felelte, hogy igen el fog látni, de külön fizetésért. Ekkor jött éppen be az ajtón mintegy 20 éves halvány német leányka, ki őt anyjának szollitá, ’s az mindjárt kérdé: ki vagyok? Megmondám, ’s rendén volt 41. il0 Hunkár Sándor 1847. október 31-én, 30 évesen kötött házasságot a 22 éves veszprémi Kuncz Etelkával. VeML IV. 482. Veszprémi r. k. házassági anyakönyv, 1847. 311 Sebestyén Gáborral, a második követtel, aki Pápáról indult útra. 312 transit (latin) = elmegy, vagyis megfelel 179
