Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

Pirker minden úton szembetűnő és Becsben tetsző szerepet játszva egyszer télen 10 órakor a városba fél compánia gyalogsággal menvén, Rózsa Sándort kereste, és több házat megmotoztatott, aztán reánk fogván, hogy mi a városi néppel egyetértve és a falusiakkal is a várat elfoglalni igyekszünk, investigáltatott ellenünk a közle­génység közt. Azután egy profoszt béfogatott, leküldé Budára (ki magát ottan fel­akasztotta), és ezen protokollumokat522 Bécsbe küldé, melyeket a félénk bécsi né­met kedvesen vett, hol a legszerényebb is azt mondá: „Etwas hat doch müssen an der Sache sein.”5” Holott aki a vár szolgálatát ismeri, mosolyogva látja a lehetetlenséget, mert 90 strázsa őrzi a várat két főstrázsa hellyel, mi pedig három zár alatt valánk elhelyez­ve. És ez Bécsben oly ijedtséget okozott, hogy közülünk éjjel, de egyenkint és nem is egyszerre ötöt elhurcoltak vason Csehországba therezienstadti várba és Josefstadtba. Budáról pedig egyszer egy törzsauditor egy egész commissióval524 jött, ezek minket éjfélkor megleptek, és minden pénzünket, arany- és ezüstnémüt elvivén azt mondták, hogy ez a Platzkommandonál525 le lészen téve, ide értvén még ú jainkon lévő jegygyűrűt is. Tőlem elvittek 223 darab aranyat, és midőn Őfelsége amnestiát adott, a pénze­met is visszarendelte, 50 darab arannyal kevessebbet adtak vissza; hol ragadott az, és ki kezeihez, nem tudom, sőt 7 darab arany még igen körülmetélt és igy nagyon silány értékű volt közöttük. S Pirker annyira megszorított bennünket, hogy még ama 10 krajcárlt, melyet mindenikünk kapott, sem adá kezünkbe többé, hanem a profosz számította fel hét- ről-hétre. kielégítvén belőle mindennapi szükségleteinket. Azelőtt némelyek kezdének csizmát, czipőt varrni, Lukács pedig világ tekéjét526 csinálta. Ezt mind betiltá, úgy hogy teljesen elzárva és tétlenségben tarta bennünket, azt mondván gyakrabban: „Ja, Sie müssen büssen.”527 Ha nékem kenyeret hoztak hazul[ról], azt is 3 részre vágták fel, ha gyümölcsöt hoztak hazulról, úgy rendelte, hogy abból a profosz naponként csak két fügét és a barackot adjék. De ez mind megpesvedett, és ki kellet dobni, végtére kenyeret sem engedett, sem gyümölcsöt többé. Levelet egy fertály évben egyszer vala szabad írni, azt is németül vagy deákul, de magyar nyelven ippen nem. Azonban Pfantzeltert elviszik, és jön 1854-ben helyébe Vogel Feldmar- schalleutenand, egy igen humánus becsületes ember. Már ez dolgozó szobát is ren­delt, aki azzal akart foglalatoskodni. Faragtak tehát, varrtak, rajzoltak, fából órát és más egyebeket csináltak. S átmentünk a kisebb várban készített casamatákba,528 itt megengedő, hogy az udvar leiét kertté alakítsuk és hogy ott egész nap szabadon járhassunk, sőt még fürdeni vizet is hordatott nyáron számunkra, és már ekkor 5-2 protocollum (latin) “jegyzőkönyv 523 Valaminek mégis kell lenni ebben a dologban, (német) 524 commissio (latin) = bizottság 3-5 Platzkommando (német) = helyőrség-parancsnokság 526 értsd: földgömböt 527 Igen, önöknek bűnhődniük kell. (német) 528 casamata, casamatta (olasz) = boltíves pince, börtön 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom