Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

előtt. A jó grófné ugyan a maga Pestre menendő élelmiszereivel mint gazdatisztjét akart oda szállítani, de Török Gábor volt aradi viceispán és kormánybiztos más úton hamarább segített rajtam, mert elmenék aradi kocsin Pestvármegyébe, és ide kijőve elejbém Pestről egy jó ismerősöm, és bémentem véle mint Popovich Constantin a városba minden akadály nélkül, hol Töröknél lakván másnap, úgymint Katalin napján503 Appel főcommendáns tábornoknál magamat feladám. Ő mint a jó grófné által már megelőztetve lévén, de úgyis, mint régiebb jó ismerősöm, oly kegyességgel viseltete érántam, hogy másnapra már meg vala engedve, miszerint magamat szabad lábon védelmezhessem.

így két Ízben voltam a hadbíróság előtt. Szerencsétlenségemre Kossuth 1848- ban, úgy 1849-i futása alkalmával a hivatalos levelezéseket Pesten és Aradon hagyta, és ezek voltak eleven próbák a német kéziben, holott ahol csak hivatalosan működtem, mindenütt meginvestigáltattak504 is ellenem. Ez valóban minden examen505 közül, melyet éltemben kiállottam, a legszivszoritöbb vala, nehogy valamit ön veszedelmemre feleljek, de dolgaimba liazafiságból senki mást ne terheljek.

Nagy szeremcsémre jó szomszédom, szegény gróf Eszterházy Pál, valaha fő auditor506 Nedelkovich-csal együtt szolgálván, lejött Pestre, és őt igen a részemre készíté, mellette még a jó grófné is a maga módjával mindent megtett, igy engemet december 19-én hazabocsátottak, de internálva lévén, inig majd ítéletem felolvasandják.

Tehát 1852-dik szeptember vége felé írtak a megye utján, hogy menjek le Pestre. Erre elmenék Rédére és Miska öcsémhez Bánkra tőlük elbúcsúzandó, s midőn hazaérnék, a sötétben feldőltem, és balkarom eltörött. Volt azonban egy óra múlva segítség, és karom ügyesen be lön kötve, erre gróf Eszterházy Pál ismét elmene Pestre, és jelentené Nedelkovichnak, hogy rajtam ezen szerencsétlenség esvén le nem mehetek, de ő azt izené, hogy ha gyalog is, de jöjjek le, mert magam hasznára fogok leérkezni, amint is nagy' kínok közt Győrré kocsin, onnénd pedig gőzösön Pestre mentem, és magamat Nedelkovichnál jelentéin, ki csakugyan látván bajomat elébbi rendeltetésemből, mely Tirolban Kufstein vára lett volna, kitörült, és Komáromba rendelt mondván, ott Simonich507 tábornok jó ember, ott jó dolgom leend.

Tehát október 7-én vagy 29-nek felolvasták ítéletét, de stylo508 mindnyájan akasztófára valánk ítélve, de egyúttal Őfelsége elengedé. Én négy' évre valék elítélve és aznap délután Komáromba küldve, ahol midőn másnapra magamat Simonich tábornoknál jelentéin, azonnal beküldött a városban létező katona kórházba, ahol egy csinos kis szobát kaptam, és egy jő legényt szolgálatomra és úgyszólván segítségemre.

503 1849. november 25-én.

504 investigal (a latin investigare szóból) = kutat, nyomoz, vizsgálódik

505 examen (latin) = vizsga, vizsgálat

506 auditor (latin) = hadbíró

507 Balthasar von Simunich (1785-1861) es. k. altábornagy, hadosztály-, majd hadtestparancsnok, 1850-ben bárói rangot kapott.

505 törvényesen, jog szerint (a latin stilus/stylus = írás, írásmód, eljárás, szokásjog szóból)

— 104 —