Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

vették el az ágyukat a némettől, a gyalogság rohammal verte vissza a lovasságot, és Császár nevű dragonyos ezrednek felét a Tiszába fullasztotta. Kápolna felül pedig mindég nyomon üldözte a németet. Gyöngyösön Schlick nagy ebédet rendelt, s azt rnondá embereinek: „Heule halten wir eine Hasenhelz auf die Ungarn.”478 479 De megfordult a koczka, huszárjaink egy ingre vetkőztek, s úgy verték meg Schlicket, az ebédet pedig a magyarok költötték el. Pest-megyében Sápnál471 Klap­ka és Damjanich verte Jellacichet, Görgey pedig Isaszegnél,480 ahol legtöbb vér folyt, Windischgrätzet a negyedik rohammal. Aztán Damjanich a németet Vácznál481 is igen megverte, s többé Dunán innend német nem létezett. Ily számos vereségre a camarilla igen megijedett Olmütz várában, Windischgrätzet visszahívd, és Weldenl482 nevezé helyébe fővezérnek. Ez pedig minden várakból összeszedvén, gránátosokat egyszerre tönkre akarta tenni a ma­gyar sereget. Nagy-Sarlónál Bars megyében erős állást vön, Klapka azomban és Damjanich őt felkeresték,48' és midőn az igen megáradott Garam vizén a magyar seregnek egy része átkelt, javullak Weldennek, hogy azokat megsemmisíthetné. „Nein - mondja -, das ganze Gesindel soll herüberkommen, ich will sie alle in der Gran ertränken!”484 De dolga másként fordult. Damjanich hátul került, és 4 órai ütközet után agyonverték a németet, aki, a mennyire lehetett, Kolta felé Komáromnak szaladt, és túl a dunai oldalon magát a sáncokba vette. Innend is kiszorultak és Győrön. Pápán keresztül az egész német sereg az országból ki lön verve. De a kormány, most sem tudom, mi okból, néni azt parancsoló, hogy űzőbe vegyék szinte Bécsig a németet, hanem azt renddé, hogy Görgey rohammal vegye be Buda várát, mely május 21-én meg is történt. Engemet pedig a belügyminiszter nagy sietséggel felkülde, hogy Veszprém- megyében dolgaimat újra folytassam. Itt azomban már nem sok vala teendő, mert az orosz seregek mindinkább közeledtek határunkhoz, és amint egy spionunk, ki azelőtt Sléziából485 tömérdek fegyvert hozott számunkra, egy éjjel nálam megjelent, és jelenté, hogy a muszkák már Sléziában volnának, midőn szobámból kiment, felsóhajték ezen szavakkal: „Finis Hungáriáé!”486 És így is lön. Pozsony megyében487 Görgey! már a muszka lovasság segétségével megverték, így Komáromnál és Herkályon,488 úgy hogy ő Vácznak húzódva onnénd is verekedve relirált Miskolcz leié, és itten látván, hogy a magyar 178 Ma hajtóvadászatol (nyúlvadászatot) tartunk a magyarokra! (német) 479 Helyesen Tápió-Bicske. (1849. ápr. 4.) 480 1849. ápr. 6. 481 1849. ápr. 10. 48‘ Ludwig von Weiden báró (1780-1853) 1849 április közepétől május 30-ig a magyarországi osztrák hadsereg főparancsnoka. 481 1849. ápr. 19. 184 Nem, az egész csürhe keljen át, mindet a Garamba akarom fojtani, (német) 485 Szilézia 486 Vége Magyarországnak! (latin) 487 Petéidnél, 1849. jún. 21. 488 1849. júl. 2. és 11. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom