Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
Veszprémi egyházmegye 521 évben, a soproni országgyűlés idején létezett, hanem mintegy emberemlékezet óta egészen mostanáig tolytonosan megvan, a veszprémi püspök és káptalan pedig a követelt földesúri joggal nem élhet, és ezen a címen vallásuk gyakorlását nem akadályozhatja, annál is inkább, mert ama püspököt és káptalant semmiképpen nem ismerik el földesuruknak, és jelenleg is ugyanott, Veszprémben, helyőrségük van, meg nem szüntethető, így következésképpen igen alázatosan kérték, hogy vallásuk ilyetén szabad gyakorlásában az 1681. évi 26. törvénycikk (azaz ezen paragrafus: „A templomok csak, melyeknek jelenlegi...” stb.), azután az 1711. évben kihirdetett nyílt királyi parancs („Mindenesetre azokat, akik a lecsillapított mozgolódások előtt az ellenkező vallás követői által birtokolt templomok és paplakok elfoglalását megakadályozták...”) és végül a legutóbbi pozsonyi országgyűlés 30. törvénycikke szerint őket vegyük védelmünkbe. Mivel pedig az említett veszprémi püspök elégségesen igazolta, hogy a néhai Szent István, Magyarország első királya adományozása és alapítása révén ő a korlátlan földesúr, a kétségtelen és máig senki által kétségbe nem vont földesúri joggal kapcsolatban most legutóbb elbizakodottan támasztott, meglehetősen jogtalan, az ügy súlyossága miatt illő eljárásra méltó, és a maga útján-módján törvényesen büntetendő megkeresést panaszlólag előterjesztette. Azt pedig elismerte, hogy a helvét hitvallás gyakorlata Veszprémben az 1681. év előtt, és azt követően is megvolt, azonban igen alázatosan azt terjesztette elő, hogy az [ti. a vallásgyakorlat], az ugyanazon évi országgyűlés idején nem másképp, csupán azért lett ugyanazon törvénycikk tartalma révén megtűrtként kihirdethető, mert akkor éppen a törökökkel szembenálló határvidéken és egy működő helyőrségben lett engedélyezve, miként más végvidékeken is, és ezért, miután megszűnt a határvidék, és a működő katonaság, akiknek érdekében lett ez a [vallásjgyakorlat engedélyezve, vagy szétszéledt, vagy más, a törökökhöz közelebb eső határvidékekre költözött, a maradék lakosság pedig a katonai kötelezettségek alól fel lett mentve, a [vallásjgyakorlat is azon nyomban megszűnt, ahogyan egy Lipót- féle kegyes császári és királyi rendelet, helyesebben a korábban idézett törvénycikk magyarázata, mely még az 1691. évben lett kiadva, és akkor közös címzéssel az ágostai és helvét hitvallásnak elkötelezettek azon küldötteinek lett átadva, akik a császári udvarban a vallás ügyében ügyködtek és kérvényeztek, ezt nyilvánvalóvá is tette, továbbá a Veszprémben lévő jelenlegi német helyőrségünk, minthogy római katolikus [vallású], nem igényel helvét hitvallású lelkészeket, mivel ez a [vallásjgyakorlat a fentebb említett 26. törvénycikk szerint sem az akkori német határőrök, hanem a szomszédos törökök ellen harcoló nemzetiek225 számára lett engedélyezve. Ráadásul mindezekhez hozzátette, hogy nem tisztességes és nem illő dolog, ha ő mint püspök és földesúr a saját telkén, ahol törvénycikk útján is sértetlenül birtokolja a földesúri jogot, az ellenkező vallás nyilvános és szabad gyakorlását eltűrni, és a saját telkén élő, és az ő földesúri jogát vitatni merészelő lakosok meggondolatlanul igényelt szabadságát egyháza eltékozlásával, földesúri méltósága és joga kárára elviselni kényszerülne, ezért Felségünket arra kérte, hogy az ő földesúri jogára ke“5 Értsd: a magyarok.
