Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
490 Veszprémi egyházmegye tiumonkrol vallást tésznek, mind hogy ha per inconcessum azon háborús időben exercitiumunk nem lett volna is, elég az minekünk, hogy 1681— volt exercitiumunk, mivel a’ háborús időben való neglectumot még a’ civilis dolgokban is országunk törvénnyel a praescriptio ideje közül ki vévén, hogy azon neglectum senkinek ártására ne légyen, praecautio tettek, mind azért, hogyha azon háborúság ideje alatt rátoti helység lakosai el szelledtek volna is, meg kellene azt a’ tekintetes káptolannak bizonyittani, hogy azon el széliedet lakosok nem Kálvinisták, hanem mind pápisták voltak, azt pedig a’ tekintetes káptolan sehol sem bizonyittya. Mi pedig sub numero 4- meg bizonyittyuk, hogy 1687— is mi, Kálvinisták bírtuk templomunkat, és abban exercitiumunkat is folytattuk, és igy, ha szinte azon esztendőbéli lakosok utóbb való esztendőben el kezdett és folytatott törők háborúban el szelledtek volna is, mivel nem mások, hanem mi, Kálvinisták azon tőrök háború után is bírtuk templomunkat, és abban exercitiumunkat is folytattuk, világossan ki jön az, hogy 1681—, sem utánna következet tőrök háborúban, annyival inkább törők háború utánn soha a’ pápisták templomunkat és parochialis házainkat nem bírták, s nem is bírhatták, hanem mi, Kalvenisták bírtuk és bírhattuk. Ami illeti azt, hogy a’ mi templomunknak pápista formája volna, avagy tsak lett volna, azt sem lehet bizonyittani, mert a mi templomunknak hogy valaha segrestyéje lett volna, azt meg nem lehet bizonyittani, mert azon rejtek rekesz helyt, melly annak előtte templomunkból a nap nyugotti végin el re- kesztve volt, segrestyének mondani nem lehet, mint 1749— esztendőnek végén, vagy 1750— esztendőnek éppen az elein Felséges Aszszonyunkhoz nyújtott alázatos instantiánk mellé ragasztott egynéhány rendbéli attesta- tumink és ide is zárt egy rendbéli inquisitionk bizonyittyák, mert a’ segrestye nem szokott a templomnak nap nyugoti végén lenni, egyébb aránt is azon rejtek hely olly szoros és titkos volt, hogy az segrestye sem lehetet volna, és hatsak valaki jól meg nem visgálta, gondolhatta volna, hogy ott semmi epűlet vagy rejtek és rekesz hely nintsen, hanem ott végződik templomunk, holott pedig a külső fala templomunknak nap nyűgöt felől kíllyebb volt, és midőn jobban szaporottunk ezen rekesz rejteknek belső falát, hogy jobban meg férhessünk, ez előtt számos esztendőkkel ki hánytuk. Ebben lévén dolgunk, a tekintetes nemes vármegyénél mint kegyes atyánknál mélly alázatossággal instálunk ezen alázatos deductionkat, mellette lévő próbáinkat együtt Felséges Aszszonyunknak föl küldeni és dolgunkat Ő Felségének részünkre hathatossan recomendalm nréltoztassék, hogy Ő Felsége templomunk s parochiank birtokában s vallásunknak szabad exercitiumában kegyelmessen tartson meg, és mivel úgy esett értésünkre, hogy a tekintetes káptalan e’ napokban irántunk inquisitiot vitetet végben, hogy mi azon inquisitiora most nem felelhetünk nem tudván annak continentiáját, az eránt
