Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
488 Veszprémi egyházmegye lyesnek talállya, úgy adjon tekintetes Kis Pál nagy prépost urnák szándéka ellen parantsolatot, még is O Felsége véle született kegyessége szerént azon okokat helyesnek találván adott kegyelmes királyi parantsolatot, mely sub dato 13s Junii 1763. a Felséges Consiliumrul el küldetet, es 30— eiusdem méltóságos fő ispány és püspök ő excellentiája által (mint maga ő excellentiája múlt decemberi köz gyűlésen meg esmérte) vétetett, olly hathatos parantsolattal, hogy mig 0 Felsége nem informáltatik, addig templomunk körül semmi innovatio ne essék, hanem mindenek azon statusban, mellyben vágynak, hagyattassanak, mindazáltal mégis tekintetes Kis Pál nagy prépost ur tavai 5~ Julii és igy a’ parantsolatnak vétele után templomunk falát hoszszában rontotta, és sindelezésének egy néhány sorát le verette, hogy arra gerendákat rakattasson, és a mi nagyobb, 10— Julii midőn méltóságos püspök ő excellentiája Veszprémben volt, melly helységünkhöz leg fellyebb egy óra járás, szent mise is szolgáltatott azon ujj templomban, mellyett úgy hallottuk, méltóságos püspök ur engedelme nélkül az ujj templomban végben vinni nem lehet. Már midőn tanult tudós urak a fent leirt mód szerént felséges királyi rendelések ellen tselekesznek, még is mint ha mi tselekedtünk volna azzal hibásson, hogy templomunkat rontatni minden szelídséggel nem akartuk felséges királyi resolutiok mellett engedni, mi bennünk kerestetik a’ fogyatkozás, holott mi a’ mi együgyüségünkhőz képest úgy vélekedtünk, hogy a’ mit Felséges Aszszonyunk meg tilt, ha valaki az ellen tselekszik, azon esetben, valamint az ellen tselekedőknek kemény büntetést venni kell, úgy a parantsolat mellett kinek kinek magát védelmezni szabad olly tsendes móddal, mint mi tselekettűnk, a’ kik kőzzűl nemellyek tisztarto urunk, nemellyek tekintetes uraság katonája, nemellyek pápista lakos társaink, katona, átsok és fegyveres katonák által is meg verettettek, mások részszerént jószágostul a’ határra, részszerént kötözve a’ veszprémi fogságra vitettek, rész szerént meg parantsoltatott, hogy a’ falubul el takarodjanak, és az illy tselekedetekkel mint egy alkalmatosság kerestetett, hogy mi is valakit bántsunk, de mi jobbágyi alázatos kötelességünket előttünk tartván, nem tsak ártani való eszközöket nem vittünk, hanem annyival inkább senkit tsak egy ujjal sem ütöttünk meg. a’ mint hogy se munkások, se pápista lakos társaink, senki tsak egy kartzolást vagy kéket, mellyet tőlünk vett volna, mind eddig sem nem mondott, sem nem mutatott, hanem a’ pápisták ellenünk, mint magok sub numero le meg vallyák, fegyveres katonákat hivtak, és mint' fellyebb le irtuk, minket mind meg vertek, mind meg verettek. Ezzel sem elégesznek meg pápista lakos társaink, hanem ezen kivül azzal is vádolnak, mint ha mi őket motskolnánk, az illyen esetre három casust említenek, egyiket hogy, Kaki János a’ kortsmán motskolta volna a’ pápistákat ott borozván, másikat, hogy Kaki Ferentz felesége és Tsarmasz István motskosan szolt volna, de a’ mi Kakinét és Tsarmasz Istvánt illeti,
