Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
484 Veszprémi egyházmegye felséges trónjánál keresték, kérései sikert arattak, [abban] biztosak lévén, hogy [ez a siker] várható [számunkra is], eddig szántszándékkal késlekedtünk. Mivel pedig napról napra várakozván szívünk igen erős fájdalmával azt látjuk, hogy napról napra egyre inkább növekszik a baj, amelyet elviselni kényszerülünk amiatt, hogy nincs lehetőség az istentiszteletre, valamint arra, hogy gyermekeinket vallásuk és az emberség ismeretére taníttassuk, most végre rákényszerülünk arra, hogy Szentséges Felségtek kegyeinek felséges trónjához meneküljünk, és Szentsé- ges Felségteket könyörögve kérjük, hogy veleszületett igazságszeretetétől, valamint abbéli igyekezetétől vezérelve, hogy a jogtalanságot elszenvedetteket a hatalmasokkal szemben megvédje és megőrizze, miután kegyesen megismerte az esetet és a minket ért jogtalanságot, arra nekünk a legkegyesebben elégtételt szolgáltatni mél- tóztassék, hogy csupán földesúri magánkezdeményezéssel nálunk megzavart és eltörölt korábbi vallásgyakorlatunkat annyi év után újra visszaállíthassuk. Az indokokat ez az alább igen alázatosan elővezetett felsorolás szolgáltatja ahhoz, hogy erre az engedély számunkra megadható legyen: 1. Mert vallásgyakorlatunk igen ősi idők óta nálunk folyamatosan megvolt, és csupán az uradalom magánkezdeményezése révén lett megzavarva, 2. és mert Szentséges Felségtek természetes bőkezűségével és igazságszeretetével is megegyezik, hogy Szentséges Felségtek révén, minthogy isteni sugallatra rábízott védelmünket és őrzésünket magára vállalta, és nem is egyszer nekünk kegyesen megígérte, ugyanezen visszaélés, és az irányunkban a jog és a törvény ellenében elkövetett jogtalanság helyre hozassák és kijavíttassák. 3. Az egész falut — leszámítva négy alattvalót és néhány ideiglenes lakhelyű embert, minthogy pásztorok — a mi vallásunknak elkötelezett emberek lakják, akiknek a száma is oly nagy, a lehetőségeik is olyanok, hogy tönkremenetelünk és elszegényedésünk nélkül képesek lennénk könnyen eltartani egy lelkészt, és azonfelül egy iskolamestert is, ha szokásunk szerint kevéssel beérik. 4. Szentséges Felségteknek és a köznek méginkább érdeke, hogy olyan alattvalók legyenek, akik Istent szolgálják, és akiket az Isten, a hozzátartozók, valamint a fejedelem iránt tanúsítandó kötelességekre tanítottak, ami pedig lehetetlen dolog lelkipásztor és iskolamester nélkül, amennyiben napról napra oktalanok módjára élnek és növekednek, és nem tanulják meg azt, ami helyes és illő lenne. Ezért Szentséges Felségteket újra és újra könyörögve kérjük, hogy méltóztassék számunkra igen kegyesen újra engedélyezni a fentebb kifejtett okból elvesztett [vallásigyakorlatunkat a lelkipásztor és az iskolamester kinevezésével, valamint imaház felépítésével együtt. Mely császári és királyi kegy és jóság érdekében alattvalói hódolattal és engedelmességgel [élünk és] halunk.
