Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Somogyi egyházmegye
420 Somogyi egyházmegye Esküttetésért forintot 1 és egy posonyi köböl zabot, ha vidékre házasodnak czéduláért vészen krajcárokat 30, mesterének krajcárokat 7. A stólában fizetnek pápistákkal együtt szóbélé egyezéssel forintokat 25, mise mondo borra vagy forintokat 2 vagy két ako bort esztendőnként. Minden lélek 17 esztendősön felöl fizet egy posonyi köbölnek negyed részét, a’ szántó embertől felére búzát, felére rosot szed, a gyalog embertől rosot is el vészen, ezen kivül minden lélektöl szüretkor egy egy ittze bort vészen, vagy van szőleje, vagy nints. Szent György napkor, mikor a’ plebanus az ujj olajjával (a’ mint ö tarttya) keresztel, akkor a’ leg elsőben meg keresztelt gyermek, akár mely szegény légyen, a’ két forint stólát meg veszi. Vizkeresztet jár közöttök akarattyok ellen is, és akkor disznó lábot, kukoritzát etc. kíván tölök, ha valaki el mulattya, azt meg pirongattya és rivogattya. Minden sátoros innepben 9 font húst és 5 ittze bort kiván tölök, ujj esztendőre, vizkeresztre és Ur napjára is annyit. Véghetetlenűl pedig a’ malomban küldöz, mely leg terhessebb, mivel azon a részen nyárban igen szűk az örletés. Minden négy őkrü embertől fél napi szántást exigál, a két ökröst öszve fogattya, ha pedig valakinek az ekéje el marad és nem szükséges, 30 krajcárokat vészen tőle. Ismét minden különös kenyeres gazda fél napi szolgálatod tartozik tenni, többnyire pedig dél után két orakor vonattya a’ 12 órát, hogy a szegény embert molestalhassa. Minden vonyos marhával biro ember tartozik három szekér ganét ki vinni földére, réttyére, a’ marhátalanok pedig trágya teritteni. Kell még vagy egy szekér lent vagy gabonát vagy szénát minden márhás embernek bé vinni. 77. Nagy-Korpád. Itten mostanság gyakoroltatik az isteni szolgálat prédikátor által, ez pedig mindenkor fen állott a’ mostani élők emlékezetére, sőt még a’ régi elejéktől is úgy értették, hogy mindenkor Helvetica confession lévő prédikátor volt közöttök, akik nem tsak a’ mostani fából épült templomban, hanem még ez előtt lévő fából épült templomban is szabadon gyakorlották vallásokat, és még azt is hallották.eleiktől, hogy a’ mostani templomjok mellett levő tégla ruderák a régi kő templomjok ruderai voltának, és abban is vallásokat gyakorolták. Mikor kezdetett pedig közöttök az exercitium, az a’ régiség miatt nem tudatik, annyival inkább, ki engedelméböl kezdődött. Ezeknek templomjok el petséltettetett ugyan circa annum 1745., ily okbul, hogy ők a’ restrictio ellen (talán ex simplicitate) templomjokat meg ujji- tották, de a királyi kegyelem által az inhibitio alól fel szabadultak anno 1765. die 6- Decembris. Vágynak Helvetica confession lévő lelkek numero 446. Pápisták ujj polgárokkal együtt numero 71.
