Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Pápai egyházmegye
Pápai egyházmegye 289 felküldötték Ö Felségéhez abban az időben Szemerén lakó Szalai Istvánt, nyert is protectionale intimatumot, de mivel ad quindenam véle haza nem jöhetett, a’ templom ajtaját a tekintetes vármegye vice ispányának, Metseri Dánielnek jelenlétében, ’s parancsolatjából bé törték, sokakat közülök, mint Szente Balázst, Huszár Istvánt, Molnár Jánost, Herenkovits Jánost, hogy az erőszaknak ellene állani akartak, úgy megverték, hogy haló félben hagyták. Szalai Istvánt Bétsből lett haza jövetele után Győrben a’ püspök tömlötzében vetették, mintegy hat hétig ott sanyargattatott, kiszabadulásakor meg parancsoltatott néki, hogy a’ faluból 24 óra alatt ki takarodjék, amint mingyárt akkor vette lakását Takátsiba. Akkori prédikátor, Kis Várdai János a’ parochiáből által vitetett Tétre, onnét Takácsiba. A templom elfoglalásakor azon prédikátornak mindenét, valamijét csak találhatták, a’ pápisták, kik Gyirmótrol, Korontzóról oda által parancsoltattak, predálták, ragadozták. Akkor a’ földben lévő minden vetését, mellyet halgatoi tettek, el foglalták, a’ parochiába egy Gáspár nevű barátot szállítottak. Ettől fogva mint egy három esztendeig prédikátor nélkül voltak, osztán tekintetes Losontzi János református úri ember 0 Felsége előtt magát inter- ponálván az isteni tiszteletnek szabadságát megnyerte, és introducaltatván Tapolczaföröl Ladányi Miklós valamely színben fojtatta hivatalát, mig nem oratóriumnak való helyet nyervén fent irtt Losontzy János névü úr, a’ tekintetes vármegye a’ falu végen egy rut posványos helyet mért ki oratóriumnak, és parochialis házoknak való igen kitsiny és szoros helyet, mellyet rettenetes sok munkával kellett a’ reformátusoknak szekereken öszve hordott rösével és földel tölteni, mig csak valamennyire alkalmatossá tehették. Arra az alá való helyre engedett nemes vármegye építteni talpakra szál deszkákból igen tsekely épületet, mely talpak már is annyira meg rothadtak, hogy rövid időn lehető le omlással fenyegetődzenek. A’ prédikátor által régenten bírt szántó földek, mellyek a’ templommal együtt el foglaltattak, mostan is a’ helyben lakó plcbánusnak birtokában vágynak. A’ templom és a’ harang, mely volt a reformátusoké, most is meg van.’2 Találtatnak itten reformátusok 248, Lutheránusok 164, kik noha a reformátusokkal azon egy templomba járnak, és a’ plebánusnak szolgáltjával nem élnek, mégis esztendőnként minden pár személy fizet néki 30 denarios, 1 öreg mérő rosot, úgy a’ pápista mesternek 7 krajcárokat, egy öreg fertály gabonát, és a harangozásért minden Augustanus gazda egy kenyeret, kcresztelésért és egyházkelöért mind össze 40 denarios, temetésért 30 denarios, a’ harangtól 7 denarios, mesternek a’ kikisérésért 12 denarios, nappali és éjjeli virrasztásért külön-külön 12 denarios, házasok esküttetéséért 50 denarios, ha vidékre viszik, szabad stólával él. A’ gyermekeiket tanítya a’ reformátusok mestere. Ezen kívül a predi- 32 32 Az új templomot a falu közepére építették 1786-ban. TÓTH 1927. 36.
