Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Komáromi egyházmegye
248 Komáromi egyházmegye bejelentették, a jobbágyok kérésére számtalan esetben elengedte, amint az ezelőtti harmadik lelkipásztor által tett teljesítést is. Mivel pedig a nemrég lefolyt [időben] az említett szokásos szolgáltatásoktól és [a földesúri jog] elismerésétől azok a lakosok el kívántak állni, ezért a földesuraság megköveteli a tizedet. Hasonlóképpen a malmok után járó jövedelem-mennyiséget is, minthogy királyi jogként teljesen az urasá- got illeti. Egyszersmind a [földes]urak marhái számára korlátozzák a beengedést, és saját hasznukra titokban mintegy bérbe adható földként használják, nem pedig a jobbágyok számára úrbéri úton juttatott legelőként. Melyekről alázatosan megtesszük jelentésünket a tekintetes vármegyének. Komáromban, az 1770. év július 20. napján. Kürty Ignác, ugyanazon tekintetes Komárom vármegye főszolgabírája saját kezűleg Kürty András, ugyanazon tekintetes vármegye es- küdtje saját kezűleg Mely realitiotól tartván a szegény radványiak meg kűldötték agens Nagy Sámuel urnák, ha kezehez ment, Hlyen observati okkal: Ad P™: Nem lehet meg venni az özvegyen az ősziből a dézmát, mert azért egészen meg szóigáit volt a férje, mellyet az inquisitiokor is mondottanak, ha meg halgattattanak volna. Ad II™: Minek előtte a mostani földes urak bírták volna Radványt, már annak előtte egész sessiora ki volt a praedikátor földe, réttye, a mely most nints, hanem a mostaniak ez előtt 22 esztendőkkel occupálták, a földek helyett engedtenek valamit felfogni, de valamint nints a radványiaknak arról contractusok, hogy ezeket a földeket szabadon bírhassa a praedikátor, úgy a földes uraság sem tud arról semmit mutatni, hogy kötelezték volna magokat a dezmának meg adásának meg esmérésére, hanem a kik adoriálták őket, hogy a dezmát adják meg a praedikátoréból, azokat kérték, hogy ne vennék meg. Ad III—; Az uraságnak a malmoktól négy négy arany jár, a szegénység pedig a páscuumtól portióz, és a maga marháit sem ereszti oda, a lisztet pedig nem a maga, hanem a nótárius számára forditya. Akár hogy, akár mint, recedált a földes uraság attól, <hogy> sine benigno indultu regio nihil innovare attentent in negotio religionis77. De tartanak még is attól a szegény radvanyiak, hogy midőn kegyelmes választ várnának, valami ne essék rajtok, minthogy a relatio igy interpoláltatott. 77 kegyes királyi engedély nélkül vallásügyben semmit se próbáljanak újítani
