Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Komáromi egyházmegye
Komáromi egyházmegye 245 magistro et notario nostro a qualibet mola praestari et percipi consuetae usu ultroquoque clementer conservare et manutenere, hocque fine dominos quoque nostros terrestres ab omni ulteriori nostri impetitione inhibere dignetur. Maiestatis Vestrae Sacratissimae humillimi, perpetuoque fideles suhditi possessionis Radvany comitatui Comaromiensi adia- centis incolae Helveticae confessionis Szentséges Felség! Noha Szentséges Felségteknek a Helytartótanács közbejöttével 1763. március hónapban kiadott, a mi vármegyénknek szóló kegyes parancsolatának ereje az előző lelkipásztor halála után egy újnak a hozzánk való beiktatását megakadályozó földesuraink kísérleteivel szemben ugyanennek valamilyen módon való beiktatását mégiscsak megengedi, ugyanezen földesuraknak pedig kegyesen megparancsolja, komolyan figyelmeztetve őket, hogy kegyes királyi engedély nélkül ne próbáljanak a vallás ügyében változtatásokat végrehajtani, hanem büntetés terhe alatt szabják magukat a kegyes királyi rendeletekhez, mi pedig Felségtek eme királyi, anyai kegyes jóságára most is hálás szívvel és alattvalói áhítattal emlékezünk vissza, azonban ugyanezek [ti. a földesurak] a régóta tartó támadásoknak most új fajtájával fáradoznak zavarni. Miután ugyanis 1771-ben a mi lelkipásztorunk meghalt, akit Szentséges Felségtek állandóan dicsért rendelete értelmében 1763-ban iktattunk be, a mi földesuraink nem csak az ő özvegyét megillető gabonatermésből származó gabonatizedet vették el, hanem az újonnan kinevezett lelkész-utódtól és iskolamestertől is követelték; és minthogy ezeket egyszerűen megtagadtuk, ragaszkodván a mindezidáig nem csupán nálunk létező törvényes szokáshoz, hanem az egész országban élő gyakorlathoz is, még azt is megtették, hogy őket lakásaikból erőszakosan kiűzték, földjeiket lefoglalták, az iskolamestert házából előhurcolták és pálcáját összetörték. Mi pedig minderre illő szerénységgel azt válaszoltuk, hogy a Szentséges Felség kegyesen úgy akarja,.hogy ugyanazokon a helyeken, ahol lelkipásztoraink vannak, az ő életük fenntartására szolgáló javak, köztük pedig egyebek mellett az ő terméseik is, melyek ezen szolgálatuk révén illetik őket, szabadon megmaradjanak és megőrződjenek. És ezért mi is ragaszkodunk a részint itt törvényes és szokásos, ugyanakkor az egész országban élő gyakorlathoz. Miután ez a válasz adatott, jóllehet a jogot és a mi szokásunkat igen nagy nehézséggel sem tudtuk tartani, mégsem vagyunk biztonságban az ő erre vonatkozó legutóbbi támadásaik és erőszakkal megkísérelt behajtásaik miatt. Az említett földesurak legutóbbi tette is növeli a bennünk megszületett erre vonatkozó félelmet. Kétségtelenül vannak a területünk határa felé folyó Dunában több, velünk együtt lakó társunknak bizonyos malmai, amelyekhez a szomszéd falvakban lakóknak nem
