Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
Bevezető tanulmány 19 egyház működött.28 Közülük Nógrádban volt Verőce, Diósjenő (Tereske filiával); Hontban Ipolypásztó (Bél és Vámosmikola filiával), Nagymaros, Perőcsény és Szokola; Esztergom vármegyében Marót (Dömös filiával). 1781 előtt vallásgyakorlatot ezek közül csak Perőcsény, Diósjenő, Ipolypásztó és Szokola élvezett.29 1776-ban Ipolypásztón, herceg Esterházy Miklós birtokán 420, Bélen 182, Vámosmikolán 89 református élt. Bélen a katolikus földesurak (Baros Pálné, Pathortzki József, Okolitsányi Antal) 1716 körül indítottak támadást az eklézsia ellen; a templomot elvették és „többeknek is consen- susával” fölgyújtották. Vámosmikolán, ahol a reformátusok csak kb. ötödét tették ki a katolikusoknak, az Esterházyak tiszttartója 1741 táján „némely plé- bánusokkal egyetértvén”, a földesúr tudta nélkül szüntette meg a reformátusok vallásgyakorlatát.30 A komáromi egyházmegye néhány Győr vármegyei település kivételével Komárom vármegyét ölelte fel. A tatai egyházmegye főként Komárom vármegyei településeket fogott ösz- sze, de néhány határszéli Győr vármegyei település is hozzá tartozott. A nagy kiterjedésű pápai egyházmegye zömében Veszprém és Vas, kisebb részt Zala és Győr vármegyei helységeket kapcsolt össze. A peremartoni egyházmegye területe a Mezőföldre (Fejér, Veszprém vármegyékre) összpontosult, de rövid szakaszon átnyúlt Tolna és Somogy vármegyébe is. A somogyi egyházmegye Somogy vármegye nyugati felét foglalta magába. 1735-ben a kaposi, szigetvári és gyöngyösmelléki egyházmegyék egyesítésével keletkezett. Az összeírás alapján megközelítőleg pontos képet nyerhetünk az egyes eklézsiák, egyházmegyék, végül az egész egyházkerület lélekszámáról. A statisztikát az eklézsiák adatai alapján állítottuk össze, a helyenként pontatlan esperesi tabellákat nem vettük figyelembe. 28 A palánki egyházmegye kialakulását és hanyatlását levéltári források alapján, kritikai szemlélettel áttekinti ESZE Tamás: A drégelypalánki egyházmegye történetének vitás kérdései. = Egyháztörténet II (1944), 3-4. füzet, 239-259. 29 DREL II. 26. A Drégelypalánki Református Egyházmegye iratai. Az egyházmegye 1785 utáni állapotát mutató tabella, é. n. A kimutatásban nem szerepel Losonc, ahol szintén anyaegyház működött. A XIX. század első 1'elében 8 anyaegyház működött: Losonc, Diósjenő, Marót, Pásztó, Perőcsény, Szokola és Verőce településeken. 30 DREL II. 26. A Drégelypalánki Református Egyházmegye iratai. Az ipolypásztói anyaegyház összeírása, 1776. Ez a ma ismert egyetlen fennmaradt összeírás, amely az 1774-es Idea felhasználásával készült.
