Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
vagyon a’ tulajdonképpen való vadászatra és halászatra. Igen hasznos volna a’ földmívelőre nézve, ha azoknak az állatoknak természeteket is esmerné, a’ mellyek sokféleképpen kárt tehetnek ő nékie. Sokkal jobban találtatna így eszközöket azok ellen, de itt ezeket előhozni, ennek a’ könyvnek czélja ellen volna. Hatodik szakasz. Az clőfák neveléséről. Az a’ munka, mellyet a’ földmivelő arra fordít, hogy élőfákat hozzon elő, és a' már fenn állókat jó állapotban tartsa, fanevelésnek neveztetik. Czéljai a’ fanevelésnek elsőben azok a’ gyümöltsök, a’ mellyikkel élünk, annakutánna pedig azok a’ hasznok, mellyeket a’ fából és annak ágaiból vészünk, az első rendbeliek gyümölcsfáknak, a’ második rendbeliek pedig erdei fáknak neveztetnek. Mind a’ két rendbeliekről tudni kell a’ földmívelőnek, mellyek légyenek a’ szükségesebbek, és melyiket miképpen kelljen plántálni, mívelni és fenntartani. És erről fogunk a’ következendőkben tanátsokat adni. Hatodik szakasz. II. Az erdei fákról. 1. Elosztások. Az erdei fák, mellyeket leginkább a’ fájókért nevelnek elosztamak lapos és hegyes levelű fákra. A’ hegyes levelitekhez tartoznak a’ veres fenyő és más fenyőfák, mellyek egész télen megtartják a’ magok fenyőforma leveleiket. A’ lapos levelű fáknak szélesebb és hosszabb leveleik vágynak, mellyek minden ősszel lehullanak. Ezeket felosztják: vastag fákra, az az ollyanokra a’ mellyeknek nagy magos és vastag törsökeik vágynak. És bokros fákra, mellyeknek gyökerei, ha a’ törsökeik levágatnak, ismét kihajtanak. Még egy más külömbséget is tesznek a’ fák között, tudniillik, vagy tűzrevalók azok, vagy pedig épületre. Az épületre való fánn mind azt értik, valami épületre és külömbkülömbféle gazdasági szerszámokra fordíttatik és nem tűzre. 2. A’ fával való jó gazdálkodásnak szükséges volta. A’ fa a’ gazdaságbalt elmúlhatatlanul szükséges, és mivel úgy tapasztalni, hogy mennél jobban elszaporodnak valamelly helységnek lakosai, annál nagyobb szükséget látnak a’ fa dolgában: tehát hogy utolsó szükségre ne jusson az, ember, minden gazdának igyekezni kell, hogy mindazon fa helyébe, a’ mellyet levágott, mind egyébütt is, a’ hol az alkalmatosság engedi, ujjokat plántáljon, és a’ készen lévő fájával is gazdaságosan és takarékosan bánjon. Legjobb eszköz a’ fennálló fákkal való gazdaságos bánásra az, hogy az ember annyi részekre oszsza fel az erdőt, núnt a’ mennyit a’ fák neme és nevekedése, a’ föld jósága és természete hoz magával, és esztendőnként egy résznél többet le ne vágjon, ’s arra mindjárt ujj fákat ültessen. Hogy a’ fa levágására legalkalmatosabb idő szakaszt válasszon ki, azaz, decembertől fogva martiusig. Azt a’ darabot, a’ mellyet levágott, ismét pótolja ki, és annak nevekedését mozdítsa elő. A’ kiültetése sokféleképpen megyen véghez. Vagy a’ gyökerekről való kihajtás által, mint sok lapos levelű fáknál szokott lenni. Erre a’ földmivelő részéről £0 97 G3
