Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
Fehérváron, Pápán, és egyébütt lehetett látni. Ez olly jeles és különös játék, hogy az ember nem győz rajta tsudálkozni. Nem tsak a’ napot, holdat és tsillagokat lehet ezzel igen elevenen előhozni, hanem mindenféle essőket ki lehet tsinálni, sőt, a’ mi nagyobb élő- és megholt embereknek ’s akármiféle állatoknak képeiket is elő lehet állítani. Mikor az eggyűgyüek az illyen játékokat látják, igen hamar eshetnek ollyan gondolatba, hogy azokat ördögi mesterség és boszorkányság által kozzák elő. (...) Negyedik rész. A ’ mozgásnak törvényeiről. 14. §. Tudnivaló dolog, hogy minden test érzéketlen, tehetetlen, vagy magában gon- doltatván alkalmatlan arra, hogy valamit maga körül véghez vigyen. Annakokáért a’ kő, fa, és egyéb testi dolgok mindenkor ugyan azon állapotban vágynak, ’s abban is maradnak, míg tsak valami erő nem járul hozzájok, melly azokat változtassa. És ezen fundáltatnak a mozgásnak minden törvényei, mellyeket az Isten eleikbe szabott a’ testeknek: mellyek közül már most lássunk egynéhányat. (...) Alkalmaztatás a’ babonaságra. 19. §. Egy közönséges és esméretes babonaság az a’ nép között, hogy némelly emberek, kivált a’ ’sidók és czigányok közűi, úgy meg tudják mesterkélni és tsinálni a pénzt, hogyha százszor elköltik is, de másutt soha meg nem marad, hanem hozzájok mindenkor viszsza megy, és ezt sok példákkal szokták hitelessé tenni. De ha valami, ez ugyan nagy bolondság, mikor valaki illyen dolgot hiszen. (...) én bízvást el merem mondani, hogy ha viszsza ment valaha valamelly ’sidóhoz és czigányhoz a’ pénz, maga lopta viszsza; mert ezek az emberek nagyon értik azt a’ mesterséget, úgymint a’ kik egész életében abban gyakorolják ő magokat. 20. §. Nevezetes az a’ babonaság is, melly szerént a’ mint mondják, bizonyos szóknak elmondások és jeleknek végbe vitelek által úgy meg lehetne a’ tolvajokat, a’ madarakat és vadállatokat kötni, hogy azok a’ helyekből ki nem mozdúlhatnak, és a’ puskákat tsinálni, hogy azok el nem sülheüiek. 22. §. Még egy babonaságot hozok itten, úgymint a’ rostaforgatást, mellyel a’ tolvajokat szokták kikeresni, és a’ melly igen közönséges.90 Ez így megy véghez. A’ babonázó vesz egy rostát és egy ollót, mellyek közül mindeniknek az ő gondolatja szerént, örökségül kellett szállani az emberre. Az ollót egészszen kinyitván, beleszórja azt a' rosta kérgébe, és ezt annál fogva felemeli. E’ meglévőn, az ollónak eggyik lyuka alá maga, a’ másik alá pedig más teszi a’ közép ujját, hogy így a’ rosta a’ levegőbe függjön. Ekkor holmi értelem nélkül való szóknak elmotyogásával hozzá kezd a’ mesterséghez; nevezi nevekről azokat az embereket, a’ kikre a’ gyanúság van, és ő azt tartja, hogy a’ rosta mindjárt fordul, mihelyt annak neve emlittetik a’ ki ellopta a’ jószágot. Imé ebből áll az egész rostaforgatásnak dolga. Ez olly hitván, alávaló, és semmirekellő munka, hogy ennek bolondságát vak a’ ki egyszeriben által nem látja. Ugyan is, ennek a’ goromba profétaságnak nem kell egyebet itt tselekedni, hanem tsak azt, hogy az ujját mozdítsa meg egy kévéssé, ’s a’ rosta azonnal fordul. (...) Némellyek a’ rostaforgatást tulajdonítják az ördögnek. De a’ ki a mozgásnak 90 értsd: elterjedt £0 51 03
