Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)

Fábián József, a tudós prédikátor

Ángyán János (1768-1846) és az 1790-es években Tótvázsonyban szolgáló Naszályi János (1760-1823) ugyancsak baráti köréhez tartozott.

A gyakorlati tapasztalatok ösztönözték cselekvésre. Tankönyvet kell adni a gyermekek, a tanítók, a lelkészek, az értelmiség és az olvasó nép kezébe, hogy gyökerestül kiirtsuk a babonaságot. Kézikönyveket kell kiadni az okszerű mezei gazdaságról, a szőlőművelésről, bor-, pálinka és ecetkészítésről. Legjobb, s legcélszerűbb, ha a nálunk fejlettebb országok technikai, technológiai eljárásait adaptáljuk a sajátos magyar viszonyokhoz.

így születnek meg sorra munkái, melyekkel Fábián a magyar nyelvű természettudományi, gazdasági és teológiai szakszókincs kialakításához is hozzájárult. A maga költségén adta ki Természeti historia a’ gyermekeknek című tankönyvét (Veszprém, 1799), majd a Természeti tudomány a’ köznépnek (Veszprém, 1803), A boroknak termesztésekről, készítésekről és eltartásokról való értekezés (Veszprém, 1805) című műfordítását. 1805-ben jelent meg szerkesztésében Veszprémben a Prédikátori Tárház c. egyházi folyóirat, amely fórumot teremtett a protestáns lelkészek elméleti, gyakorlati és egyháztörténeti kéziratok megismertetésére. A nyomdaköltségek miatt az 1808-as évfolyam már Vácott jelent meg. Az új nyomdai kapcsolat kiépítésében a szerkesztőtársnak, Látzai Szabó Józsefnek volt meghatározó szerepe.

Nem lényegtelen kérdés, hogy mindeközben milyen viszonyt alakított ki híveivel. Mennyire fogadták el a felvilágosító törekvéseit? E kérdésre csak közvetett módon tudunk válaszolni. Fábián kellő taktikai és pedagógiai érzékkel bírt, s ezért komolyabb, látványos konfliktusra nem került sor lelkész és hívei között. Kitűnő képzettsége, emberismerete és -szeretete, jó kommunikációs készsége átsegítette a nehézségeken.

Tótvázsonyba már házas, családos emberként érkezett meg. Az új közeg nem volt ismeretlen számára, hiszen sógora, Somogyi Gedeon (1783-1821) révén a tótvázsonyi művelt köznemes családok mindegyikét ismerte. Ok — a Kazay-, Somogyi-, Oroszy-família — voltak a helyi református egyház fő patrónusai. A családok a művelt, felvilágosult köznemesi réteghez tartoztak; a férfiak közül többen vármegyei és egyházkormányzati tisztséget is betöltötték, s nemcsak olvasták, hanem gyarapították is a magyar irodalmat.

Tóth Ferencnek meghatározó szerepe volt a dunántúli református egyházkerület népiskolai tantervének (1808) bevezetésében is.

90 16 03