Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
atyámnak halála után szinte három esztendőkkel folyamodott volna a’ végett, hogy a’ hátramaradott és részént általam elvitt javaknak mennyisége és minéműsége fedeztessen fel; alázatossan jelentem, hogy én részemről, mint kisebb testvér, de egyszersmind én is, mint szinte testvérbátyám természet, ’s törvény szerént való nevelője, ’s gondviselője kisebb ’s neveletlen testvéreimnek, a’ nevezett ingó javakból mit és mennyit hoztam, ’s hozhattam magamhoz, igaz lélekkel nem mondhatok egyebet, mint a’ még tanuló ötsémnek gondját ’s gondviselését, a’ kit atyám halála olta a’ fekvő ’s még osztatlan jószágunk egész jövedelme ráköltésén fellyül fáradtságos keresményemből már három esztendőkig terhes költséggel taníttattam, ’s most ujjra oskolai pályfutásának további folytatására nagyobb oskolákra odább el is vittem. Továbbá, a’ mi a’ másik, ’s kisebb, de leánytestvéremet illeti, a’ kit testvérbátyám nevel mindeddig, mit és mennyit vitt el magával annyi földre, szinte Erdélyország szélére Felsőörsről, hol egy-két hónapig volt egy jobb szívű atyafinak gondviselés alatt; vagy maradt-é még valami F[első]örsön, azt én akkori távollétem miatt nem tudhatom: de meg vagyok arról belsőképpen, fájdalom, több tapasztalásaim után győződve, hogy sem egyik, sem másik árván maradt kisebb testvérem, ’s jelesen húgom, bár a’ legkissebbik, a’ bátyámban’s énbennem lévő igaz testvéri ’s atyafi szeretetet és boldogíttó gondoskodást egyik vagy másik ’s különösen a’ folyamodó atyafiban bármelly kevés részben is, soha fel nem találhatvám, mindazt, ha [a] mi boldogult édesanyánk gondoskodása után egyetlenegy leányára maradt, se magának el nem tulajdonította, se másnak el nem idegenítette, hanem szent kötelességénél fogva, húgommal együtt, a’ mint a’ terhes hosszas út ’s kömyülállás204 károsíttás nélkül megengedte, Arad vármegyébe — hol mostani lakása vagyon — a’ maga épségében elvitte. Végre megilletődött szívvel kell alázatossan kinyilatkoztatni magamat, hogy a’ nevezett árvák (kik bár életidejekre nézve nem éppen a’ gyermekkorban vágynak, ’s világi állapotjok tekintetéből is a’ jót a’ rossztól meg tudják külömböztetni) nem éppen most, midőn bátyám ’s ellenem mint gondviselők, ’s nevelőjük ellen panaszt támasztani állíttatnak, de soha azzal az atyafiságos bizodalommal nem dítsekedhettek, hogy kívülöttünk valamellyik illető atyafinak, sérelmeket, kivált mi ellenünk, (kiket ha egyéb nem, atyánk bizonyossan gondviselőjükké tett) kívánták volna eleibe terjeszteni, ’s valakinek másnak panaszolkodni az illető atyafiak közül, és bár azzal a’ szívességgel viseltetett volna akármellyik, hogy három esztendők elteltte alatt egyik vagy másik árváról ’s azoknak állapotokról velem tsak egyszer is részvétellel205 szóllott ’s beszéllett volna, örömmel volnék meggyőződve, hogy a’ jószág jövedelme, kivált mostam időben, tsak az egyik árva illető nevelésére ’s fenntartására sem elég — azoknak nem további ártalmokra, hanem boldogíttásokra kíván törekedni. Alázatos kinyilatkoztatásom mellett, mélly tisztelettel maradok 204 körülmény 205 részvéttel 80 112 03
