Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
indultak, s ezek után a másik 8 lovas katonák, kiket 4 lovas megyekatonák követének szinte kivont kardokkal. S így mene a vonal a palotai országút felé. A többi kísérő emberek közt én is kikísérem őket. A városban kívül fenn az első dombon Megálljt! kiálta a megyekatonák hadnagya, az elől lovagló katonaság félrevonult a kocsik elől, melyek szabad útnak bocsátatnak. Visszajött az egész kíséret a néppel együtt, mely közt egyik másik ösmerősömmel találkozván, kérdezősködtem e dolog mibenléte felől, végre több kérdezősködések után hallottam, hogy a feljebb említett megszúrás következtében, német sógor nemzetőr társink nem akartak tovább menni, azért kapták e kis útbaigazítást. A borzasztó nagy portól szinte szürkülve fél 8 volt az óra, midőn hazaértem, s midőn utcaajtónkon beléptem, öreg mamát, Sófít, Földesnőt és Pongrácznőt az udvaron, kit a tornác lépcsőjén, kit a padláslépcsőn, kit a fal mellé nyújtott gerendán ülve találtam, a két fiatal asszonyok kisírt szemekkel tekintének felém s kérdezék tőlem: — Hát csak elmentek? — El biz’ azok már régen — felelék —, s azóta már egy komédia is történt, a bándi és márkói nemzetőrökkel — mondám tovább, s elbeszéltem, amit láttam és hallottam, melynek végezte után szétoszlánk. Augusztus 18-án délután két órakor sok kocsik küldettek a város által Füredre, a hazajöendő 1-ső osztály őrsereg eleibe. Este 9 óra volt, midőn a többség közt én is kiballagtam a felsőörsi országúira. A városon kívül a kórház és a mellette fekvő sírkert237 előtt tömve volt a széles út váró emberekkel. Az idő gyönyörű és csendes volt, a lég meleg és kellemes, melynek következtében mind kijjebb-kijjebb mentem a poros országúton, hol végig sok kifelé haladó embereket találtam, melyek közt azonban egy ösmerősre sem. Mintha tehát egyedül lettem volna az országúton, csendes magány gondolkodás közt, a felhőtlen égen a milliárd csillagokat bámulva, s pipámból erősen füstölve haladtam kifelé, mígnem egyszercsak az úgynevezett Alsóerdő szélnél238 vevém észre magamat, hogy már messze is haladtam a várostól. Itt megálltam azonban, és mosolyogva néztem a sok kicsődült gyermekek mulatságát, kik mesz- sziről összegyűjtők a sok tarrót kupacokba, melyeket meggyújtván, némelyek a magasra felcsapó lángot ugrálták át, mások egy-egy égő pamatot felkapva szaladtak vele a másik égő kupachoz kurjongatva: — Éljen az őrsereg! Éljen minden nemzetőr! Éljen minden magyar! Ezekkel s pipámmal mulatva, több összegyűlt emberek közt vártam az érkezendő őrsereget. Kik azonban nem jővén, elindultam hazafelé. — Tíz óra már elmúlhatott — gondolám magamban, midőn távolról az erdőből kocsizörej üté meg füleimet. 237 Az Alsóvárosi temető, mellette a városi kórház állt, amely 1829-ben nyílt meg. 238 Az ún. Alsóerdő szélénél. m
