Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

A dobok peregni kezdtek, a sereg megindult és a roppant kísérő néptömeg közt ment fel a palotai úton ki a vásártérre, hol a kirendelt szekerek várakozának reájok.

Én a többség közt előre siettem ki az országúira, hol annak jobb kéz felőli árokpartján alig vergődék alkalmas állásra, jöttek a szekerek. Fél óra telt el míg a 286 kocsiból álló vonal előttünk lassú lépést elhaladott.

— Mire jutunk, vagy mi történend velünk? — ezen két kérdések közti okoskodások közt jöttem több ösmerőseimmel hazafelé.

Július 30-án hajnali két órakor ismét csak dobok zörögtek fel bennünket álmainkból, pedig megunt önkénteseink elmenetelők után azt hittük, hogy városunk majd ezentúl csendességben fog maradni. Azonban csalódtunk. Hajnali 4 órakor nagy dobszóval ment az őrsereg ki a papok vásárállása felé fekvő mezőre sorsot húzni, kik menjenek tudniillik az első osztálybéli őrsereget felváltani.231 Reggeli 7 órára a sorshúzás végbement és úgy látszott, hogy mindegyik vidáman s jó szívvel adta oda magát sorsának, remélvén, hogy majd őket is felváltandja a 3-ik osztály. Bár a csahos jövendelő azt kürtőié, hogy majd nemsokára el kell menni valamennyinek és oda marad az egész!

Augusztus 7-én ment az őrsereg 2-ik osztálya.

Hétfő volt. Midőn a várban a hajnali 4 órai imára intő harang megkondult, már én is a Halas kertjében voltam, s félig pőrére vetkőzve szorgalmatosán öntöztem virágaimat, midőn pedig már a nap úgy reggeli 8 óra felé majdnem egészlen hegyettem pörkölt, félbehagyva az öntözést más egyéb kerti munkákkal foglalatoskodtam.

Dél felé közelgett már az idő, midőn kurta szárú pipámból füstfelleget eregetve kötözgettem gyönyörű georginiáimat, egyszerre a városból dobszó üté meg füleimet.

— Dobolj csak, dobolj! — gondolám magamban —, az ördögök szaggassák be bőrharangjaitokat.

— 11 óra már nem messze lehet uram? — kérdém mellettem elmenő öreg principálisomat, ki szinte pőrére vetkőzve dolgozott egyet-mást a kertben. Nadrágzsebéből előlhúzván régi, kopott aranyóráját rátekintve: — Tüstént üti — úgymond, s velem átellenben a széles úton megállt.

— Ki hitte volna uram, midőn március 20-án a nép benn a piacon toroktátva kiáltozá: éljen a szabadság! éljen az egyenlőség! —, hogy azon örömittas kurjongást, majd később ily zűrzavar váltandja fel?

— Azóta mily nagy alkalmatlanságokat szenved az egész ország! — felele az öreg úr felkiáltva.

231 A Baranyába vezényelt nemzetőrségi egyharmadrészt felváltó alakulatokat sorshúzással választották ki.

180