Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

Több százakra szaporoda már e sereg, mely aztán naponként gyakoroltatott kinn a szabadban, hadimozgások s fegyverforgatásokban. Azalatt a városban minden szabó számukra dolgozott, nemkülönben csizmadiák, német vargák, készítvén egyenruháikat, bakancsaikat.

Végre ezeknek is ütött induló órájok.

Július 18-án éppen gyertyagyújtással foglalatoskodék hajnalban, hogy órámon megnézzem hány óra, midőn azalatt a tűztorony óra elkongatá a hármat.

Tárt ablakomhoz sieték, melyen kihajolva néztem föl s le utcánkban. Jött ment a nép, zörögtek a szekerek, s távolról egy-egy kurjantás hallatszott az utcákból.-— Keljen fel Sófi! — szólék be a kisszobába —, s öltözzön szaporán, nehogy elkéssünk. Gyorsan öltöztünk mind a ketten és éppen 4 órai hajnali imára kongtak a tornyokban a harangok, midőn Sófival karöltve a Horgos utca elején kibukkanánk a piacra, hol még majdnem éji csend volt, csak itt-ott látszott egy-egy önkéntes, vagy egy városi lakos. A szabadi utca felé vevénk utunkat, s a zsidó udvaron át a vásártérre mentünk, mely szinte majdnem egészlen üres volt. Ezen keresztül kimentünk a fehérvári út felé, hol egyebet egy csoport — az önkéntesek számára rendelt — szekereknél nem láttunk. A palotai utcában vissza, hazafelé jöttünk, az utcaderékon bal kéz felől egy csoport önkénteseket találánk hadisorba állítva, s midőn az úgynevezett Kapuvári-ház eleibe értünk, már ott állt a közel 800 főből álló önkéntes sereg.

Itt elválánk, Sófi felment Erdősiékhez.

Unalmas támolygás és zsibongás közt közelgett 6 óra.

Egyszerre „Vigyázz! Igazodj!” hallatszott, s a sereg hadirendben állt. Szabó Zsigmond,230 a sereg őrnagya lépett kissé kíjebb a szabadabb térre, s felszólalván hathatós hangon következőn szónokla a sereghez.

— Honfiak! Vitézek! Elmegyünk a csatatérre azért, hogy szabadságot vívjunk ki magunknak s utódainknak! Szabadságot mondom, mert vagy azzal felruházva jöjjünk vissza, vagy vesszünk oda mindnyájan! Ha ti oly lelkesülten léptek elő, mint én, akkor győzünk! De ha halunk is, édes lesz halálunk a hazáért, a nemzetért, a szabadságért! Mert csakugyan mint sem másvalami kegyetlen nemzet bárdolatlan igája alá essünk, inkább mindnyájan meghaljunk, meghasonlás nélkül, összefogott erővel, lelkesülve lépjünk tehát utunkra és erős lélekkel haladjunk előre! A magyarok istene áldja meg lelkeiteket és szentelje meg fegyvereiteket!

— Éljen, éljen, éljen! Harsogá a sereg háromszor, mely után lecsendesedve várta a további parancsot. A sereg őrnagya szólt:

— Szakaszonként felosztva fogunk menni a kirendelt szekerekhez, s ott egymás után felülvén megyünk utunkra. Balra fordulj! Indulj!

230 Szabó Zsigmond (1799-1882) őrnagy, a szerveződő 6. (veszprémi) honvédzászlóalj parancsnoka volt. Életrajza BONA1987. 303. Azászlóalj története: SZALKAY 1887., SZÉKELYNÉ 1998.

170