Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

vöknek talán fennszóval olvasott, létévé az előtte álló asztalra, s hasára összefont karokkal, méltóságos lépésekkel közelede felénk. Vagy 3 lépésnyire előttünk megállt, s mind a kettőnket végigmérve szemeivel mondá:

— Magok íme az őrmester úr által vádolva vágynak előttem múlt éjjeli garázdálkodások erányába. Amott pedig a tekintetes Szakonyi főbíró úr (visszafordulva meghajtá magát) satisfaction* elégtételt kér katonája arcul csapatá- sáért. Melyik volt az a vakmerő, rossz ember, ki ily szent ünnepélyes gyülekezet éjjelén majdnem gyilkoló kézzel bátorkodott a tekintetes vármegye egyik emberét megrohanni, s megvérezni?

Egész bátorsággal tekinte Bedekovics a főbíróra és szóla:

— Én voltam, tekintetes főbíró úr, de nem vakmerőség, hanem a méltántalanság, melyet ezek az emberek velünk elkövettek, szüle a történetet. Méltóztasson minket is kihallgatni, több jelen voltakat meghívatni, s azokat is kikérdezni, majd ki fog fejleni, kik készétték ezen történetnek okát.

— Jól van —- mond Cseresznyés felém fordulva —, akarom is hallani, hogyan kezdődött s végződött a történet, mindazonáltal addig is csak annyit mondok (fenyegetvén ujjúval Bedekovicsot), hogy maga bírójának lenni nem szabad senkinek.85 86 Beszélje el maga — szóla hozzám —, hogyan adta elöl magát az egész dolog.

Én elbeszéltem elejétől végéig az egészet, úgy amint feljebb olvasni lehet, s ő engem nyugton kihallgata.

Minekutána beszédem végezém, szó nélkül fordula el tőlem a főbíró, és a pár lépésnyi távolságra álló őrmesterre támada:

— S kend, mint vádló még fel mert lépni előttem — mondá, melyre az őrmester akara beszélni mondván:

— Kérem alázatosan, tekintetes főbíró úr!

— Hallgatás! — riada rá a főbíró.

— Mióta a tekintetes vármegye hivatalát viselem,87 már többszöri tapasztalásom volt, hogy kendtek, kik a csendőrségre vágynak ily ünnepélyes napokra ide rendelve, teszik a legnagyobb izgágákat! Hanem majd...

Ezen pillanatban kocogtak a szobaajtón, és a bosszús Szabad! kiáltásra betoppana egy ügyetlen, koros megyehajdú, s egész alázatossággal beszélni kezde:

— Tekintetes uram, alázatosan jelentem, hogy Öméltósága, főispán urunk megérkezett.88

— Jól van — mond a főbíró, s inte kezével a bejött hajdúnak, ki azonnal távozott. — Most tehát eddig vége mindennek, magok menjenek haza — mondá hozzánk a főbíró —, majd a következő napokban ismét hívatni fogom.

85 satisfactio (latin) = elégtétel, kártérítés

86 A főszolgabíró önbíráskodással vádolta őket.

811831 óta. VeML IV.l .a. Veszprém Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei 1831. No. 1145.

88 Gróf Zichy István Veszprém megyebeli nagybiitokos 1832-1845 között töltötte be a főispám tisztet.