Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
keserű mosollyal pillanték rá, s pirongató hangon támadám meg őt ezen szavakkal: — Derék pajtások voltak magok barátom az igaz, ott hagytak faképnél, gondolván magokban, ördög vigye, aki hátul marad, akármi történik vele. — Igaz, hogy mi elhagytuk magát barátom — felele Bedekovics szinte elpirulva —, de én azért bajtársi kötelességemnek megfeleltem, mert — folytatá hévvel — ahelyett, hogy mint a többiek, ki padlásra, ki istállóba, ki tudja isten hová bújtak; én is bújtam volna, azon törekedtem inkább, hogyan szabadulhassak s menekülhessek a minden oldalról bezárt házból, azt gondolván, hogy a szabadban magának barátom segédkezet nyújthatok. Azonban reményem iszonyú bosszúságomra megcsalt, mert minekutána a korcsma udvarából kapun vagy ajtón által sehogy sem szabadulhattam meg, elkéstem a remélt, s talán sehogysem kivihető segedelemmel. Nem késtem el azonban azzal, hogy urunkhoz siettem, s ennek jó korán tudtára adtam a fatális történetet, ki is azonnal kiugrott ágyából — mert nem vártam ám be, hogy lejöjjön műhelyünkbe, hanem álmából kergetem fel — s gyorsan öltözött, s még nem is vártam őt, már jött botosán, kalaposán és a műhelyen keresztül haladtában mondá: — megyek a főbíróhoz,78 hogy mentül előbb kibocsájtassam a foglyot. — Bizon, részemre ez fene fatális79 történet, barátom — szólék Bedekovicshoz —, mindazonáltal csakhogy nem még rosszabb, köszönöm is a gondoskodást barátom, hogy tudniillik felkölté Halas urat, mert különben pár órával tovább, vagy talán délig is benn ülhettem volna ketrecemben. Hanem hát beszélje el barátom, hogyan s miképp szabadult meg, s jöhetett haza. — Bizon, furcsa kis ugrálásokat kelle produkálnom — kezdé nevetve beszélni Bedekovics. Amint látta barátom, hogy a vendégszoba udvarra nyíló ajtaján kirohant a mulató társaság, s köztük én is; mondom: ki erre, ki amarra nagy hamar úgy elbújtak mindnyájan, hogy a patrol senkit sem talált meg. Nem is soká hajhászódtak, hanem mondván magok közt: — Bent van egyik cimbora, csak azt kísérjük be, majd bevallja az a többit is! Én az udvar hátulsó részén álló istállók és ólak közt egy szegletben álltam, csendesen meghúzva magamat, amennyire a sötét, csillagos hajnal engedé, azt szemlélgettem, hogyan és merre menekülhetnék. Nem soká gondolkodtam azonban, hanem az előttem álló ólra felkapaszkodám, és annak fedelezetén át, a püspökkert falkerítéséről le, a kertbe ugrottam. Mikor már a földön voltam, csak akkor éreztem, mily magasról ugortam, mert ugyancsak jókorát zuhantam.80 Nem volt azonban időm a késedelemre, nehogy valamely korán kelő kertészlegény által, mint tolvaj megfogattassam, azért gyors lépésekkel siettem a murvával felhintett, fehéredő, kerti, katykaringós utakon a kert túlsó falához, 18 19 18 A veszprémi járás főszolgabírójához. 19 fatális (latin) = végzetes 80 Az un. belső püspökkertet (a mai színházkeltet) egy mély vízlevezető árok (Ördögárok) mentén alakították ki, ezért jelentős szintkülönbség volt a Stingli udvara és a kert között. 81
