Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Szer korcsmáig, mely ma Naphoz címzett vendégfogadó!5* Ott midőn szekerem megállt az udvaron, minden további gondolkodás nélkül kiáltám a pincért s szobát nyittaték, holmimat a szekérről behordatám, s kifizetém kocsisomat, magam maradtam jégverem hidegségű szobámban, melyben minekutána párszor gyorsan fel s le jártam kezeim dörzsölve, egyszerre megálltam asztalon égő gyertyám előtt, zsebemből kihúzám órámat s rátekinték, éppen 10 óra múlt volt el. Egy fiatal leányka jött szobámba — hihető szobalány lehetett —, minekutána ágyat kezde bontani, melyet míg ő elvégze, én ismét feljebb-alább járva azon gondolkodtam, mitévő legyek, lefekügyem-e tudniillik, vagy elmenjek Sófihoz. — Nem leszel te ott alkalmatlan — mondom magamnak — habár késő is az idő, hisz ők bort szoktak mérni, hátha jelenleg is mérnek, s szinte borozó vendégek közt még fenn vannak. Kikaptam kufferomból ruhakefémet, mellyel bokáig érő kávészínű kaputomat59 párszor végig simítám, fekete prémes, vörös sapkámat fülemig nyomtam le, eloltám gyertyámat, bezártam szobaajtómat és sietve indultam ki a nagy vendégfogadóból. Az utcán talán inkább szaladtam, mint mentem, mert nem hiszem, hogy 5 percnél több tellett el, Jákói-ház előtt álltam, melynek még mind a három ablakjai világítanának. Különös; megálltam a ház előtt, s gondolkodtam, bemenjek-e, ne-e? Fel is, le is néztem az utcában, mely végig sötét volt és síri csend uralkodott benne. Mintha soha sem lettem volna azon házban, félve mentem be utcaajtaján, s még nagyobb félelemmel közeledék a szobaajtóhoz, mely már számtalanszor nyílott volt előttem. Amint benyitám a szobaajtót, 5 vagy 6 ösmerős borozó vendégek ültek az esmeretes nagy tölgyfaasztal körül, kik midőn megpillantanának, majdnem egyszerre felkurjantva kiálták: — Isten hozott, Francsics! — melyre Juli, ki éppen az asztalhoz közelede, egy meszely bor lévén kezében valamelyik vendég számára, létévé a meszely bort, hirtelen megfordult s felém közelede, kit én minden visszatartózkodás nélkül átöleltem, s talán háromszor vagy négyszer is megcsókoltam. Zsuzsi, ki az asztal elejénél egy széken ült és kötögetett, szinte felkelt ülőhelyéről, hozzám jött és a legbarátságosabb isten hoztával fogadott. Kezet nyújték a szép lánynak — melyet ő elfogada — de ezt megcsókolni, nem tudom mért, nem mertem, hanem Sófít kérdezém tőle, hogy merre van, s midőn fejével szó nélkül a kályha felé inte, megfordultam, s hátramentem. Sófi ott állt a kályha előtt, kezeit hátravetve háttal hozzá támaszkodva, anyja szokott helyén, ágya szélén mellette ült, s amint feléjük közeledék, úgy látszott, mintha magok közt csendesen beszélgetnének. Nem azért, hogy anyja mellette ült, magam sem tudom mért, csakhogy nem mertem őt megölelni, annál kevésbé megcsókolni. Csendes hangon, könnyű meghajlással mondók jó estét mindkettőjüknek, midőn közeledtem hozzájuk, ők mindketten nyájasan 68 69 68 A Nap fogadó a Komakút tér északi szegletében, a mai Színészház telkén állt. 69 kaput = hosszú felsőkabát 68
