Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Azonban magyar közmondás szerint: az isten se siet, se felejt. Végre a borzasztó hosszú tél után jött a tavasz, jött Sz[ent] György napja, a leggyalázatosabb költöző napja az osztrák seregnek! Több csaták után magyarjaink megszalaszták az osztrák hadat, melynek nagy része Veszprémen hordozós- koda keresztül éppen Sz[ent] György napján. Sereg sereget érve, űzte egyik német a másikat, poggyászos szekereiknek vége-hossza elláthatatlan, a tarkaság leírhatatlan volt. Magukkal hurcolván foglyul néhány jólelkű magyarjainkat is. Végre pár nap múlva tisztára eltűnt a német, magyar katonáinkat láthatnunk volt egyedüli fohászunk, mely óhajtásunk — amint feljebb meg van jegyezve — szinte teljesült. Megjött szeretett főispánunk is, ki akkor egyszersmind kormánybiztos is volt. Könnyebben lélegzettünk! Főispánunk megérkezte után pár nap múlva néhány sárga-fekete kutyák befogattak, kik közül csak kettőt említek: valami Pócza Mihály h[erce]g Eszterházinál volt nyugalmazott tiszttartó és egy valami Behm József nevezetű karmuzsikust a veszprémi nagytemplomból, kik nyelvökért360 fogattattak be. Azon időben hányat kellett volna befogni, a nevezett kettőnél sokkal nagyobb gazembereket. Nevezetesen püspököket, kanonokát, s több főpapokat, de akik jóelőre megszagolván a bűzt — előbb, mint a futó osztrák had — elü- lantak. 24-én már 14-ik napja múlt, hogy tizenötszáz újoncaink városunkban tanyáztak, várván felfegyverzés őket és ruházatjokat, melyeket minden német varga, csizmadia csinálta bakancsaikat. Oly sietve, hogy a nép semmiért sem kapott munkát sem szabótól, sem csizmadiától. Elmenetelök azonban sokkal előbb bekövetkezett, mintsem reményiettük volna, ugyanis 25-én hajnali két órakor feldoboltak és lármáztak mindnyájunkat, valami sietős sürgöny következtében házról házra futkoztak a káplárok és sürgették közvitézeiket a felkelés és gyors öltözésre, alig is került bele egy negyed óra, piacunkon állt az ifjú hadtest. Mindazonáltal míg a már elkészült öltönyeiket, bakancsaikat, puskásoknál javítás végett lévő fegyvereiket össze bírták szedni és elindultak, 9 óra lett. Pápa felé mentek. 27-én esti 7 óra után piacunkon sétálva föl s le, néhány ösmerőseimmel találkoztam, kik egyaránt kérdezék tőlem, hogy hallottam-e alkonyat felé Pápa felől a nagy ágyúzást.361 — Én nem hallottam semmit — felelék mindegyiknek, s minekutána többen összecsoportosodva a városház eleibe értünk, s ott — mintha valamit várnunk kellett volna — megálltunk, egyszerre két kocsi közelede felénk, melyek 360 nyelvükért: amiért másokat feljelentgettek 361 Az ihászi csata ágyúzaja a Bakonyon áthallatszott.
