Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
ezt a csántérfát252 elemelem innend, ennek aljában megásom a gödröcskét, beletesszük a ládácskát, betemetem földdel, sulyokkal jó simára verem, visszateszem hegyibe a csántérfát, a kihányt s fennmaradt földet tisztán összesöpörve kiviszem innend, aztán ki gyanítja, hogy ez alatt a pudvás csántérfa alatt egy kis kincs fekszik. — Jól van édes Karim, okosan van — mond Sófí — csak hát sietnünk kell a dologgal, mert mindjárt este lesz, hátha ma haza jönnek Földesék [a] szüretről. — Tüstént meg lesz ez, édes Sófim — mondám, s felszaladtam kiskertembe ásóm, s kiskapámért és oly hévvel fogtam a dologhoz, hogy pár perc múlva még a verejték is csöpögött eleibém homlokomról. Nem tellett bele fél óra, be volt végezve rejtélyes munkánk, s feljöttünk a pincéből, melynek ajtaján éppen még a kulcsot nyikorogtatám kétszer ráfordítva, midőn a hátulsó kis utcában kocsi zörej közelede felénk, mely utcaajtónk előtt megállt. Sófí bement a szobába, én az utcaajtóhoz siettem, hogy azt kinyissam, miközben gondolám magamban, hogy talán a sors minden perceinket kiszabja az életben, mivel még rejtélyes munkánkat magányunkban elvégezheténk, s midőn az utcaajtót kinyitám, láttam, hogy csakugyan Földesnő érkezett meg szüretről két kis fiacskáival, Károllyal és Miskával és Kehi Julcsával. — No Földesnél — kiálték fel, míg kisebbik fiát, Miskát lekapám a kocsiról —, hát hogyan ütött ki a szüret? — Rémítő sok bor lesz — felele —, talán sokkal több, mint 1834-ben, egyik hordó kereső szőlőbirtokos a másikat éri, az idén talán 25 garasért is lehete venni akóját a bornak. — Ilyen beszélgetés közt behordozóskodánk. És valóban 1 ezüst forint lett a bor akójának ára. Már néhány napok múltak el csendesség közt, mialatt városunkban egyetlen katonát sem láttunk. Semmi nesz, semmi hang sem hallatszott, se jó, se rossz, mintha semmi zavar sem lett volna hazánkban. Október 4-én egyszerre minden Pestről jött utas azon hírt hozá, hogy gr. Lamberg, az osztrák császári ház által Bécsből küldött biztos, múlt hó utolsó hetében a budapesti hajóhídon egy csoport emberek által megállítatván hintájából kirántatott, s rövid számolás vagy szószaporítás után leszuratott, s az összesereglett nép közt az tartá magát szerencsésnek, ki többször egyszemél testébe szúrhatott. Beszélték továbbá az utasok, hogy midőn már a nevezett gróf halva feküdt ott vérében, talán még ezer szúrást is kapott, végre köteleket kötöttek lábaira, átvonszolták őt Pestre a nagy invalidus kaszárnya eleibe, s annak egyik lámpás vasára felakasztották.253 Minden utas egyenlően utána suttogá: — Megérdemlette sorsát, úgy kell neki! 252 Csántérfa (németből) = a pincében hordók alátámasztására szolgáló gerenda. 263 Gróf Franz Philipp Lamberg altábornagyot az uralkodó szeptember 25-én nevezte ki magyarországi főhadparancsnoknak. A pesti nép megérkezésekor, szeptember 28-án a hajóhídon felkoncolta. 191
