Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
kiegyenesített hosszú kaszák s. a. t. Mindegyiknek egyik oldalán fa csutora (kulacs), másikon valaminémű tarisznya. Minekutána végig tolakodtam a roppant sokaságon, hazafelő indulék köpönyegemért, mert oly éles, csípős hideg volt a lég, mintha egyik késő őszi reggelen kalandoztunk volna. Az ég pedig oly fényes tiszta volt, hogy azon egy lencseszem nagyságú foltot látni nem lehete. Midőn szobánkba léptem, Sófí kiálta rám a kisszobából, kérdezvén: — No Kari, hogy néz ki a világ? — Tudja isten — felelék leverten —, borzasztó biz ’az, édes Sófím, nem jól esik az embernek még nézni is, az a sok öldöklő fegyver borzadályt ébreszt az emberben, s ha nézzük a sok síró szemeket, látjuk a barátot jó baráttól, nőt férjtől, testvért testvértől búcsúzni, ellágyul az ember szíve s önkéntelen sír. E pár szóváltások közt krispinem222 hegyibém kerítem, s mentem ismét fel a piacra, azon végig mindig tolongás közt, a főispáni lakás eleibe, mely előtti kis tér tömve volt üres székekkel. Nemkülönben odább az úgynevezett Komakút223 felé is egyik szekér a másikat érte. Midőn a Nap224 című vendégfogadó melletti kapaszkodón fel a vámosi országúira értem, bámulást gerjesztő két hosszú szekérsor nyúladt előttem kifelé egész a külső keresztig. Két felől az országút mellett nyúló árok partok, messze kifelé rakva valának bámuló emberekkel. A poros országút közepén, a két szekérsor közt több kifelé haladó emberek után én is kiballagék, s a külső kereszten túl még jó tova, az országút mellett egy emelkedettebb dombra álltam egyedül. Alig álltam ott azonban talán 10 percig, Földes jött mellém e szavakkal: — Ugyan kínosan tud megindulni az őrsereg, már két fertál hatra,225 s még mindig a városban búcsúznak egymástól. — Ne csodáljuk barátom — mondám —, egy önállású megtelepedett embernek tűzhelyétől, családjától, rokonitól elválni, s ilyen útra, még talán ellenség eleibe is menni, nem tréfa! — De már mégis aligha meg nem indult a sereg — mond Földes —, mert nézze csak Francsics uram, hogy tódul ki a nép a városból. Pár perc múlva tompa dobmoraj hallatszott ki a városból, s egyszerre harsogó zene üté meg füleinket, mely a nagytemplombéli zenekar226 által játszatott. A városból kitóduló nép mind nagyobb tömeggé alakula a városon kívül, s messziről nagy pözsgés látszott. Egyszerre valami éles sikoltáshoz hasonló nagy zsinat hallatszott kifelé, mely nem volt más mint az utolsó, sírással kevert felkiáltás. A nemzetőrök sietve kapkodtak fel a számukra rendelt kocsikra, melyek lassú lépést közeledtek felénk, a kísérő nép tódult kifelé a kocsik közt, 222 krispin = galléros, bő felöltő 228 A inai Komakút tér felé. 224 A Nap vendégfogadó Komakút tér északnyugati szegletén, a mai Iskola utca kezdetén, a Színészház telkén állt. 226 fél hatkor 226 székesegyházi zenekar 177
