Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

A szónak foganata lett, csakhamar találkoztak több kvártélmesterek218 is, kik közül néhányan csakugyan felvezetőnek a várba vagy száz önkénteseket, kiket ott a kanonok urak házaikba beszállásodnak. A körülálló s bámuló sokaság közt sokan találkoztak urak és polgárok is, kik önként felszólalának: — Én is magamhoz veszek kettőt — én is négyet — én hatot s. a. t.

S így került bele egy kis rövid fél óra a tizenkétszáz főből álló önkéntes sereg fel volt osztva s beszállásolva a városban. Később, úgy alkonyat felé sűrűén folyt a beszéd, hogy a kanonok urak nem igen szívesen fogadák szokatlan vendégeiket, de csakhamar átlátván a kömyülállást, nem mertek pöfögni, sem papi jogaiknál fogva ellenszegülni.

Minekutána a sereg szétosztatott, Földes és ennek neje együtt ballagánk a Horgas utcában hazafelé.

— Furcsa lenne — mondám útközben —, ha mire hazaérünk, hozzánk is egy pár önkénteseket szállásodnak be. Sófí nincs hon, Erdősiékhez van híva ebédre, öreg mama még csak egy kis rántott levest sem tud számukra készíteni, egyenesen korcsmából kellene nekik ebédet rendelnem, mégpedig azért is magam ballaghatnék.

— Hisz uram — mond Földes —, mi enni adunk nekik, az úr csak szállásról gondoskodjék.

— Az meg legkevesebb — felelék —, elég tágas a nagyszoba.

Ilyen beszélgetés közt utcaajtónkhoz értünk, melyen amint beléptünk, velünk szemközti hátulsó utcaajtónkon egy önkéntes közvitéz lépett be.

— Isten hozta barátom! — kiálték elibe —, nocsak jöjjön erre énfelém — s bevezetőm [az] öreg mamához. Ez, kinél katona szállásolva még soha sem volt,219 meredt szemekkel nézett felém, s mintegy kérdezve kísére szemeivel, hogy ezen katona talán valami közeli rokonom, én azonban őreá most az egyszer mit sem figyelve szólék a katonához:

— Tegye le barátom fegyverét s bugyrát, és legyen nálunk hon.

Azután öreg mamához fordulék s mondám:

— Most az egyszer katonát kapott öreg mama beszállásítva, s hihető, ezentúl többször is lesz szerencséje katonát tartam, mert alighanem ütött az óra, melytől fogva mindenkinek egyaránt kell katonát tartam. Mindazonáltal most az egyszer ne aggódjék semmiről, ezt az egy embert én korcsmából is eltartom.

Míg én barátságos közvitézemmel és öreg mamával beszélgeték, addig Földes — csupa hazafiúi buzgóságtól ösztönöztetve — utcáról utcára kóborolt, s nem jött haza addig, mígnem még egy önkéntest fogott fel, kivel éppen 12 órai harangszókor toppana szobánkba nagy örömmel. A fiatal — 15, legfeljebb 16 éves — gyerkőc, dob hátán, mindkét oldala teleaggatva tarisznyával, gú218 A kvártélymesterek (szállásmesterek) a katonaság beszállásolásáról és ellátásáról gondoskodó városi tisztségviselők voltak.

219 A Jákói család nemessége miatt mentesült 1848 előtt a katonai beszállásolás alól.

m