Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
E szavak után a hadnagyhoz fordula s monda: — Több fegyveres ember fogja körül e gazembereket, s induljunk befelé! Amely úton kifelé mentünk, azon az úton vissza is jöttünk, utca hosszat minden ház ajtaja eleje tömve volt bámuló emberekkel, kik mind látni akarák ama borzasztó lázasztókat. S amint tódult befelé a nép, mindenféle ítélőbírák véleményeit lehete hallani: egyik tüstént felakasztatta volna ama három szerencsétleneket, másik nyársaltatta, harmadik agyonverette, negyedik agyon- köveztette volna őket s. a. t. Midőn a Séden átvezető kőhídhoz értünk, ott a negyedik lázasztó — ama háromhoz hasonló boldogtalan csapólegény — adatott át az őrseregnek, kit szinte fegyver közé vévén, sietve haladt befelé a roppant néptömeg. Felérvén a piacra, a szökőkút előtt két vonalban álló őrsereghez csatoltat- tak emezek is, s midőn már rendes hadisorban állt az egész, a négy szerencsétlen csapólegények vagy 20 fegyveres nemzetőrök közt a városházba kísértettek, kiket a roppant néptömeg — egyik ember a másik háta megett ágaskodva — hosszat bámult a piacon, mindegyik törekedvén ama csuda embereket láthatni, kik ily veszélyes korszakban ennyire felzavarák a csendet.200 Minekutána pedig a főparancsnok úr a foglyok őrizetükre egy egész csapat fegyveres nemzetőröket rendele, szétoszlatá a vitéz hadtestet. A szinte szétoszló nép közt néhány ösmerőseimmel találkozék, kikkel a városház felé közeledénk, s útközben felszólalva kérdém valamennyit: — De hát ugyan tulajdonkép’ mit véthettek ezen gyáva, nyomorult, szegény csapólegények? Hisz ezek hogyan bírtak volna lázasztó zajt indítani? Holott az éhség s szegénységtől alig tudnak lehelni. — Most, amilyen időszakban vagyunk — mond egyik ösmerős —, bizon könnyen lázaszthat akárki is. — No de ezek mellett fogadni merek — felelék —, hogy azt a szót sem értik, mit tesz „lázasztás”, nem hogy lázasztani bírnának. Hanem talán valamelyik pecsenyés sátorban pár pohár jó vásári bort ittak, melynek szesze össze- röffenté őket, s találkozott közelükben valamely tökfilkó, ki nagyobb zajt ütött a dologból, mint sem kellett volna. E néhány szóváltás közben a városház eleibe értünk, hol különbféle mesteremberek, mesterlegények, a vásárból bejött parasztok, kocsisok, zsidók s. a. t. álltak nagy csoportban, s tanakodtak, beszéltek a foglyok sorsuk felől. Olyan összekevert beszéd folyt a csoportban, melyből sehogy sem lehete kivenni, hogy miféle úton-módon támadt e zűrzavar, már pedig tudni többen is szerettük volna. Végre a városház kapuján kijönni megpillantánk két csapó mesterembereket, az előkelőbbek közül, ezeknek álltuk útjukat, s többen megkértük őket, lennének oly szívesek, s adnák tudtunkra e lárma kezdetét. 200 Mivel a csapólegényeket a városi börtönbe vitték, a megyei börtöntörzskönyv nem tartalmazza adataikat. 167
