Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
— Tegnap pedig és majdnem egész éjen át is ugyancsak dühöngött! Hanem talán ma a szél is velünk ünnepel, azért szűnt meg munkálódni — gondolám magamban, midőn körültekinték, s bementem szobánkba és siettem öltözni. Még nem volt egészlen 5 óra, midőn felmentem a piacra s műhelyembe, honnand azonnal mesterségi kötelességem után indulék. Midőn piacunkon előre a tűztorony felé ballagtam, jöttek le a várból a három, vitéz őrseregi dobosok, s hatalmasan verték a hajnak riadót. Piacunk s utcáink minden perccel élénkebb lett, s mire én kötelességemben járva ismét a piacra kerültem, az egész őrsereg ott állt szép hadisorban. Az egyenruha még hiányzott, ki-ki a maga öltönyében díszelgett, csak a zöld sapka, keskeny nemzeti zsinórral körülfoglalva, s zöld ággal kitűzve, s mindegyik vállán a puska mutaták a katonáskodást. Továbbá még mindegyiknek bal karján a három színű — piros, fehér, zöld — nemzeti karkötő is bizonyítá ezt. Leányainknak kijutott a munka városunkban, mert akármelyik leányos házba mentünk, ha szegény, ha gazdag volt az, akár kis leány, akár nagy leány volt benne, az mind nemzeti karkötő horgolással foglalatoskodott. Melyet az egyik az édesapának, másik testvérnek, harmadik sógornak, a negyedik szeretőnek készítőnek. Azon férfi nem is volt kedves a nők előtt, ki nemzeti karkötőt nem viselt! (Ezt tapasztalni s érezni nekem is volt szerencsém, Sófim igen gyakran önakarata ellen érezteté velem, pedig azt viselni csak nemzetőrnek volt szabad.) De térjünk a dologra. Mondom az egész őrsereg ott állt azon téren, hol szökőkutunk áll, várván a főparancsnoki jelszót. Éppen hetet kongott a tűztorony óra, midőn az Vigyázz! elhangzott az őrsereg előtt, melyre az egész, egyenes hadivonalba helyhezé magát. Rozsos István első alispán urunk, ki csak egy nappal előbb választatott meg őrseregi főparancsnoknak, jelent meg a hadtest előtt, ki is parancsait kiadván az őrseregi tiszteknek, a sereg indulóra komandíroztatott. Ott, hol jelenleg a Takarékpénztár183 áll, mert most 1859-et írunk, akkor néhány deszkabódék álltak, melyeket a veszprémi lakosok burgundiáknak neveztek, melyekben sütőinknek, vagy régiesebben mondva pékjeinknek zsemléik és szappanosainknak szappanaik s gyertyáik áruitattak. Ezen burgundiák előtt álltak 11 trombitások, a nagytemplombéli zenekarból, kik minekutána a hatalmas Indulj! elhangzott, megindulának elöl, s harsogva fúják a marsot le a Hosszú utcába. Utánok az őrseregi hadtest, melyet akkora néptömeg követe, hogy csaknem az utcát nyomá szét. A Hosszú utcán s Csorda utcán ki a mezőre vonult s tódult az egész tömeg, hol nem igen távol a várostól egy bábossátor vala felállítva. Ezt fogá körül az 183 Veszprémi Takarékpénztár Piactér északi részén 1853-ban 30 132 forint 42 krajcár költséggel épült. Vö. Emlékkönyv a Veszprémi Takarékpénztár 50 éves fennállásának ünneplésére. Kiadja a Veszprémi Takarékpénztár Igazgatósága. Veszprém, 1896. 3. (Az épület ma az Óváros tér 7. sz. alatt található, a Bank Austria Creditanstalt — volt KOMFORT — székháza.) 162
