Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

lehete látni, mellette egy könyökein foltos jankedliba181 öltözött mesterember forma állt, mindegyik törekede egyik a másikat oktatni a feszes magatartásban, a lépésben s. a. t.

A néző sokaság ide-oda andalogva egymást kérdezé, hogy vajon mi lesz ezen bolondságból s gyermekies katonáskodásból. Egyik ezt mondta, másik azt mondta, közbe-közbe lehete oly buta jövendöléseket is hallani, hogy az embernek még a foga is megfájdult tőle.

8- án az egész őrsereg az úgynevezett Fejesvölgy fölötti Nagymezőn182 tartá gyakorlatát.

Reggeli 8 és 9 óra közt kötelességemben járva ballagtam a Hosszú utcában hazafelé.

Midőn az utca derekán jöttem, éppen hol a napnyugati házsor előtt egy kút áll, hátam megett messziről dobszó úté meg füleimet, egyszersmind egy igen jó ösmerősömmel jövék szemközt. Megálltunk egymással szemközt, barátságosan kezet fogva mondánk jó reggelt, miközben a hátam megetti dobszó mind közelebb-közelebb jőve felénk.

— Hallja-e barátom, mily hatalmasan verik az őrseregi dobosok? — kérdé tőlem ösmerősöm mosolyogva.

— Hallom bizon - felelék. — S már dobjok is van?

— Van bizon, mégpedig három.

— S honnand jönnek ők most, vagy hová mennek ily nagyszerű dobszóval? — kérdém ösmerősömet.

— Hát a Nagymezőről jönnek — úgymond —, hol már kora hajnal óta gyakorlók magokat hadilépések s fogásokban.

— Különös, mily sietve haladnak előre — mondám —, csak aztán majd szinte oly sietve ne kelljen nekik hátrálni.

— De hát még mi is történt? — mond ösmerősöm —, a holnapi nap volt kitűzve a felesküvésre, s ma, éppen most a gyakorlat után, kinn a mezőn a szabad ég alatt már fel is esküdtek. Kinn voltam én is több száz néző emberekkel, s szemeimmel láttam és füleimmel hallottam esküjüket.

Míg mi így beszélgetünk, az őrsereg eleje hozzánk ért, s csaknem hahotával nevetém el magamat, midőn annak három dobosait elől megpillantám. Egy fiatal suhanc sütőlegény, egy kőmiveslegény és egy csapólegény voltak a dobosok, s verték a dobot oly hatalmasan, hogy talán még a dobok fenekei is érezték az ütéseket, melyek tudja isten melyik századból maradtak vissza az őrsereg számára.

Végig várván míg az egész őrsereg előttünk elvonult, elváltunk egymástól.

9- én hajnali 4 óra múlt éppen, midőn kiugortam ágyamból s kimentem az udvarra. Az idő oly gyönyörű volt, az ég egészlen felhőtlen, a lég csendes.

181 Jankedli (németből) = kiskabát

182 A a mai Gulya-dombon.

161