Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

havas kocsiúton jöttem be a város felé. A Lebuj s Betekints162 nevezetű csárdák előtt el, az árvaház irányába álltam meg a csárdák felé vezető út végén, s rövid szárú pipámból erősen füstölve gondolkodtam, vajon hazajöjjek-e, vagy vissza, valamerre sárt gázolni menjek. Rövid gondolkodás után az árvaház kertfala mellett vezető mély úton mentem a Séd folyamhoz, melyen keresztül vezető gyaloghídon át az úgynevezett Vizler-fürdőkertbe jutottam. Midőn a fördő tulajdonos szobájába léptem, egyedül találtam őt nejével, kik is midőn beléptemkor megpillantának, egyszerre kiálta fel mind a kettő:

— Soha jobbkor nem jöhetett volna az úr! Éppen most beszéltünk az úr felől, talán a szobaajtón kívül hallotta is nevét említem.

— Nem hallottam semmit — felelék —, remélem jó emlékezetben voltam önök előtt.

— Oh igen — mond az asszony mosolyogva férjére tekintve —, mindjárt ki is tálalom, amit főztünk Francsics úr felől, ez a vénember ki akarja adni fürdőházát bormérésével együtt árendába, s éppen afelől okoskodtunk most ketten, hogy az úr legalkalmatosabb ember lenne ennek kibérlésére.

— Az még megtörténhetik — mondám —, hanem minekelőtte a szerződést megírnánk, szíveskedjenek nekem egy meszely bort adni.

Az asszony sietett bort hozni, s midőn a meszelyes palackot pohárral együtt eleibém állítá, folytató félbeszakadt beszédjét:

— Az úr úgy is olyan virágbúvár, egyedül az úrnak való volna ez az egész, az árenda sem nagy, évenként 400 váltóforintokért az úrnak átadnánk.

Míg ezek ketten egymást felváltva még több ilyeneket beszéltek, én csak hallgattam, helybehagyó gondolatok egymást űzék keresztül fejemen, s nem is soká időztem ott, minekutána meszely boromat megittam és azon megjegyzést hagyva hátra, hogy 3 napig fogok e dolog felől gondolkodni, negyedik napon eljövök ismét és megmondom határozatomat, eljöttem hazafelé.

Hazérkezvén a nagyszobában senki sem volt, s minekutána beléptem a kis- szobába Sófihoz, kit fekve szinte egyedül találtam, leültem ágya mellé egy székre, s haladék nélkül beszéltem el neki mai kalandomat.

Sófi csendesen fekve végighallgata, s midőn bevégzém beszédemet, hideg megvetéssel mondja:

— Maga lássa, Francsics, én nem tudok hozzászólni, jó következése lesz-e a dolognak, vagy se.

Sófi hidegsége levert.-— Három gondolkodó napot kértem fördőséktől — folytatóm beszédemet —, e három napok alatt édes Sófim, maga is eléggé meggondolhatja magát, hogy mit tevők legyünk. 152 * *

152 Csárdák a Séd völgyében, a Szent László kápolna közelében, a Davidikumtól nyugatra. A barokk

stílusú Betekints Csárda 1794-ben mái' állt. Utóda — teljesen átalakítva — ma is üzemel. Vö.

ALBÓCIN É-SCHILDMAYER 2000.146-147.