Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

estét sem kívánom itt a Balaton-parton élvezni, mert inkább ott majd lefekszem és aluszom.

Hej pedig, be gyönyörű este volt!

Visszamentünk tehát Almádiba, s az öreg mama szőlő hajlékába beszállá- solánk magunkat. Midőn a szobába értünk, gyertyát keresők s meggyújtám azt. Előszedtük velünk vitt kenyerünket, sajtunkat, s az asztalhoz ülvén jóízűen kezdőnk falatozni, miközben Fridrikovics barátom felszólala:

— Hej, pajtás! Enni csak hoztunk magunkkal valamit, hanem bezzeg a csutorát otthon feledtük.

— Itt a pince barátom! — kiálték fel mosolyogva —, ma pedig itt mi vagyunk az urak.

— Az üres pincében szabadon uralkodhatunk, úgy-e édes barátom? — mond Fridrikovics szinte mosolyogva.

— Majd mindjárt megmutatom, hogy nem üres — mondám, s felkeltem ülőhelyemről. Fejem felett a falra szegezett, ősi fogasról lekapék egy vászonkorsót, az asztalunkon égő gyertyát kezembe ragadám, s mentem kifelé a szobából.

Midőn a hatalmasan nyikorgó pinceajtót betoltam, a kezemben lévő piszkos, girbe-gurba drót gyertytartót, vászonkorsóval együtt átadám az utánam jött Fridrikovicsnak, s mindjárt a pinceajtó mellett, a vakolatlan falba, a kilátszó téglák közé vert kampós faszegről leemelém a természettől ajándékozott jókora nagy tökhébért, s mindjárt a mellettem fekvő 8 akós hordóból szíttam egy hébérrel, Fridrikovics barátom kezében teleeresztém a vászonkorsót, melyet ő azonnal fel is hajta, s minekutána belőle jót ivott, mondá:

— Tovább ne is menjünk pajtás, e mellett csak megmaradjunk, mert ez igen hatalmas jó bor.

— Hisz az idén általában pompás, jó borok termettek, mindenfelé dicsekszenek vele a szőlősgazdák — mondám, s bementünk a szobába, leültünk asztalunkhoz és jóízűen vacsoráltunk.143 S minekutána párszor még a pincébe is járultunk vászonkorsónkkal, lefeküdtünk.

Reggel korán felkeltünk, mindegyünknek első gondja volt a pálinka, megkerestük, s meg is találtuk nagy hamar a jó törkölpálinkával tele savanyóvizes üveget. S minekutána abból jól elláttuk magunkat, pipára gyújtánk, s kimentünk a szabadba.

— Mit leszünk most teendők délig? — kérdé tőlem Fridrikovics.

— Midőn hazulról eljöttem, s az öreg mama a szőlőhöz tartozó kulcsokat kezembe adá — felelék —, azt mondá, hogyha délig itt maradunk a szőlőnél, mulassuk magunkat dió leveréssel, majd délre ő is ide érkezend és a levert diót kikopálandja. Eszerint tehát azt cselekedjük barátom, hogy maga most elmenjen Vörösberénybe, és hozzon onnan egy pár font jó marhahúst, melyből ebédre jó gulyáslét fogunk készíteni. Míg maga odajár, addig én elmegyek vízért, a 14

14S Az 18-16-os évben a Somlón is jó termés volt. Vö. CSERESZNYÉS 1818.

135