Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Az őr durva hangja többé nem hallatszott, még a köszönést sem fogadá el, csak a deszkaállásokon támadt kopogás, melyet útitársim lejövetelek okoza, hasítá az éji csendet. Midőn találkozék útitársimmal, bosszankodva rájok is, magamra is szólék hozzájok: — Mondtam az uraknak, hogy nem jól számítottuk ki az időt, mondtam, hogy későn fogunk járni, s mi a Balaton tükrét nem fogjuk látni, amiért pedig csakennyire egyedül, mégpedig gyalog fáradtunk. Nem bánom azonban, s nem sajnálom fáradtságomat, csak hogy jól megpirongatták az urakat, amiért a hajóra mászkáltak. — Mit sem tesz az, barátom — szóla Fridrikovics —, miközbe elfordulva a Balatontól mentünk a sétatér felé, s útközben folytatá —, mi legalább mégis láttuk a leendő gőzhajót közelebbről is, maga pedig csak amúgy távolról kandikált feléje. — Megláthatom én azt majd akkor is, amidőn egészlen kész lesz, csak most a Balaton tükrét láthattam volna. — Majd meglátjuk Alsóörsnél — mond Földes, miközben a fürdőház megett álló vendégfogadóhoz értünk, melynek minden ablakjai már setétedtek, csak alatt az utcára nyíló, félig üvegajtó világított még. Ide nyitánk be mi is, hol az azonnal felénk közeledő pincértől egy icce bort kértünk, és dicséretére legyen mondva Fürednek, 16 váltó krajcárokért olyan icce bort kaptunk, hogy Veszprémben 8-ért is különbet ihatunk. Ne csudáljuk azonban, mondják az emberek: mert Bence uraimék akkorára csigázzák az árendát, hogy a haszonbérlők kéntelenítetnek a hozzájok betért vendéget csaknem levetkőztetni; nem az icce borok mellett teszik pedig ők ezt, hanem térj be csak hozzájok uzsonna tájban harmad, negyed magaddal — akár melyikhez —, és vendégeld meg barátidat egy kis uzsonnával, parancsolj melleje egy kis jó bort, s midőn csak olyan meglehetősen jól ettél-ittál, kérdezd meg a pincért mivel tartozol, fogadom újra meghűlsz ijedtedben, és ha tárcádat legalább egy pár kisebbszerű banknottákkal otthon el nem láttad, jóformán megvendégölt barátidtól kénteleníthetsz csak egyet is kölcsönözni. (Mint én jártam 1828-ban, először lévén Füreden.)121 Míg rám jutott pohár boromat iddogáltam, kissé körültekinték a vendégszobában, melyben — ámbár már 11 óra elmúlt volt — még mindig jókora zsibongás uralkodott. A tisztelt vendégeknek — melyek csupa szolgálat nélküli pincérekből és teke szolgákból álltak, kik közt azonban itt-ott egy-egy széles arany paszomán- tos, kalapos ifjú úr is látszott — ezen szavaikat lehete gyakran hallani: — Ich gebe. Vagy pedig: 121 Első útjáról sem visszaemlékezéseiben, sem naplójában nem írt. 120
