Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
magok után. A helység birkáit is éppen akkor hajtá haza a mezőről a juhász, s minekutána a folyka jókora nagy volt, iszonyú porfelleget hagya maga után. — Amott jönnek a disznók — mondám körültekintve —, lesz por a megfulladásig, jó lenne míg ezek az isten adta állatok hazatakarodnak, betérnünk amott abba a házba, ahol Szent Péter szakálla116 kint lóg. Utitársaim nem vártak több szószaporítást, hanem amint a falu korcsmájához értünk, annak tárt sövénykapuján csak becsavarodánk. A nagyon is falusias és parasztos vendégszobában a szinte sváb paraszt korcsmároson kívül, a bortól meglehetősen leázva még néhány sváb parasztokat találánk, kik sváb nótájokat dúdolva itták négyszegletes meszelyes palackokból a jó, savó színű bort. A korcsmáros egész parasztikus tisztelettel közelede hozzánk, s alázattal kérdeze bennünket, hogy parancsolunk-e valamit. — Egy icce bort — mondám én —, kivált, ha más színű bora volna korcsmáros uramnak, mint amaz ott az asztalon. Szó nélkül ment el előlünk a kék nadrágba, s hasonló színű mellénybe öltözött sváb korcsmáros, és alig két vagy három perc múlva egy szinte négyszegletes iccés palackban gyönyörű aranyszínű, tiszta bort hozott. Az ajánlkozó színű bor pohár nélkül nagy hamar elfogyott köztünk csak úgy fennállva, melyre a második iccét kértük, s leültünk egy hosszú asztalhoz, mely mellett még a harmadik iccét is elfogyasztánk és oly jól mulattuk magunkat ama bekapott sváb parasztok danolásuk hallgatásával, hogy mire észrevettük magunkat, a szoba derekasan sötétedni kezde. Elindulánk tehát, s midőn a falun kívül jó darabnyira learatott szántóföldek közt haladánk, már magasan úszott a teljes hold a gyönyörű felhőtlen kék égen. 9 órán jól túl lehetett már az idő, midőn egy pompás erdőbe értünk, melyen a régibb időkből egy-egy magyar dalt danolva haladánk keresztül, miközben egy kellemes csalitba jutottunk, és azon túl az úgynevezett gyönyörű Nosztori-völgybe,116 melynek leírásához Kisfaludy Sándor vagy Jósika Miklós tollaikra volna szükségem. Annyit mindazonáltal mégis mondok felőle, hogy jobbra-balra sűrű erdővel borított magas hegyek emelkednek, melyek közt a gyönyörű pázsitos völgyet egy kellemes csörgésű patakocska hasítja kígyózva ketté, melynek partjára az utas haladtában csak itt-ott jut, s csak közel Arácshoz ér egészlen melleje, hol magas jegenyefák közt szalad ki a völgyből. Ide jutánk mi is, honnan csakhamar a nevezett faluba értünk, melyen keresztül haladva a szántóföldeken át, a füredi angolkerten117 keresztül vezető gyalogúton a füredi savanyó kúthoz értünk.118 116 cégér 116 Csopak közelébe. 117 A fürdőtelep és a falu közötti térségben alakították ki az angolkertet, amely ma Kiserdő néven ismert része a városnak. 118 A fedett savanyúvíz-forrás a sétatér közepén állt. 118
