Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
ide-odatámolygott, s nézték szemeim a tarka-barka festett s faragott képeket. Midőn osztán a kápolnából kifelé jöttem, melynek ajtaja melletti belső falán egy bádogpörsöly függött kis, vas lakattal bezárva, mindenkor néhány krajcárokat vetettem a pörsölybe, s az ajtón kívül reám váró remetének mindenkor adtam 8-10-12 ezüst krajcárokat. Kilépvén a kápolnából, mindenkor feljebb a hegynek irányzám utamat, hol aztán a gyönyörű erdőbe érvén, annak árnyékos völgyei s hajlásaiban, föl s lebotorkáltam tüskén-bokron át odább-odább, gyakran egész Márkóig. Történt az is, hogy Bándon túl, az úgynevezett Es[s]eg-vámál103 jöttem ki az erdőből. Vissza, Veszprém felé az országúton jöttem Csatár104 erányáig, hol osztán balra tértem be a mezőre, az úgynevezett Ördögrágta kő mellett be a sűrű cserbe, s a gyönyörű erdőn keresztül anda- logva a jutási deszkametszőhöz iparkodtam. Innen gyakran még átmentem a püspök[i] téglavetőhöz is, hol osztán magamat kinyugodván, hazajöttem. Nem is keresve az időjárást délben érek-e haza, vagy este. Máskor másfelé vettem utamat. Elmentem tudniillik az alsó erdőbe, abból ki a szabadi erdőn át keresztül Sz[ent] Király Szabadján, a gyönyörű Malomvölgyön végig, Vörösberényen is keresztül, ki az almádi szőlőhegyek közt le a Balaton-partig, hol aztán megálltam s gyönyörködtem a magyar tenger hullámzó lobicskolásában. Midőn aztán a nap már valami mérgesen hegyibém pörkölt, visszafordultam az almádi hegyek közé, hol Sófim anyja szőleje hajlékjában ütöttem fel a reggeliző tanyát. Az öregasszony nyáron át többnyire szőlejében lakott, melynek következtében, ha arra vettem utamat, minden további gondolkodás vagy visszatartóztatás nélkül mindenkor bátran beszállásolhattam. Amint a hajlékba léptem — mindenkor szíves istenhoztával fogadtatván — otthon voltam. Otthonias szabadsággal szórtam le magamról puskát, tarisznyát, kabátot s mindent és otthonias kényelembe helyezőm magamat. Gyakran majdnem egész napot ott töltöttem a szőlőben, s midőn aztán kora alkonyaikor vissza, hazafelé indultam, mindenkor a Malomvölgy felé vevém utamat, hol aztán a csergedező kis patak melletti fű közt és a hegyoldalon a bokrok közt mezei és erdei virágokat szedegettem, melyekből aztán — egyik forrás mellé ülve a zöld fűre — a fölöttem s körülöttem csicsergő madarakkal versenyt fütyörészve, hosszabb fűszálakkal apró koszorúcskákat kötöztem, s azokat puskám csévéjére fűzve hoztam haza Sófinak. Más napokon, ha maradt fenn üres órám kötelességem teljesítéséből, azt iskátula s kötőkosarak csinálására használtam fel, mely foglalatosságom szinte sok élvezetet szerzett számomra. így folyt le életemből igen-igen boldog 3 és fél év! 1832-ben elhagyám Veszprémet, s Pestre költöztem, hol néhány heteket conditió nélkül tölték s végre Budára, a várba jutottam conditióba. 1833-ik év elején ismét boldogsá103 Esseg-vár: középkori várrom Márké után. Bánd község határában, a község felett emelkedő domboldalon 104 Csatár puszta Veszprém határában, Márké közelében. Ma: Veszprém külterülete. 109
