Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
IV. Császári zászlók alatt
236 IV. Császári zászlók alatt A katonai megszállás 4 hónapja alatt a közbiztonságot elsősorban a megszállók veszélyeztették. Visszaélésekre már a fegyverek beszedésénél volt példa. Márciusban már a városnak szükségintézkedéseket kellett tennie annak érdekében, hogy a horvát nemzetőrök szökését megakadályozza. Előfordult, hogy éjszakánként tízesével szöktek el a városból.21 A fegyelemszegők büntetésére katonai börtönt is berendeztek a bencés rendházban. Ugyanakkor a városnak az alattomban beszálló vagy hazatérő katonákra és egyéb személyekre is ügyelnie kellett. 1849. március 17-én tették közzé a császári biztos rendeletét, amelyben a házbirtokosokat arra kötelezte, hogy naponta tegyenek jelentést a beszállásolt vendégekről.22 A város lakói a császári és katonai proklamációkból, rendeletekből, plakátokból és a néha fel-felbukkanó sajtótermékekből szereztek tudomást az eseményekről. A hivatalos plakátokat kiszegezték a város kapujára, s kido- boltatták az utcákban. A különböző felekezetek lelkészeit is a császári hirdetmények templombeli felolvasára kötelezték. A magyar honvédség meginduló ellentámadásáról, a tavaszi hadjárat győztes csatáiról egyelőre kósza hírekből értesültek Pápa lakói, de hamarosan bizonyságot is szerezhettek: áprilisban az Ausztria irányába visszavonuló császári alakulatok és a menekülő hivatalnokok igazolták a magyar győzelmet. A magyar hadi sikerekről érkező hírek hallatán a lakosok felbátorodtak, s némelyek ellenállásra törekedtek. Április 10-én a horvát katonai parancsnok már rosszallását fejezte ki amiatt, hogy a házfalakra egyesek titokban „magyar neveket” és „ingerlő felírásokat” firkáltak.23 Hasonló polgári ellenállásra került sor Veszprémben és más településeken is. 1849. április 26-án későn este a letartóztatott magyar miniszterelnököt egy ulánus csapat kíséretében hozták Pápára, majd nyomukban nagy sietve megérkezett Fiáth Ferenc megyei császári-királyi biztos is.2-' A szokatlan vendégek másnap Sopron felé vették útjukat. Fiáth távozása sokakban azt a reményt keltette, hogy a város örökre megszabadult az idegen katonáktól. A felszabadultság érzésébe azonban félelem is vegyült, melyet egy pápai származású borbélylegény tömören így fogalmazott meg: „nem tudtuk, kié vagyunk, kié leszünk’’.2* 21 PFL História domus, 1849. március. 22 VeMLV.2.-72. Pápa város tanácsülési jegyzőkönyvei. 1849. No. 269. 23 VeML V.2.-72. Pápa város tanácsülési jegyzőkönyvei. 1849. No. 348. 2-» HUD1: i. m. (1984), 472-473. 25 FRANCSICS Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték. Bp., 1973. 220.
