Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
I. Pápa a reformkorban
Pápa a reformkorban 53 válik termékennyé, a’ mi már abból is megtetcik,^ hogy halovány színe mind a homoknak, mind az agyagnak nap, eső, fagy, levegő által barnává változta- tik, vagyis a’ termésre alkalmatossá. Valamint a mesterembernek mívei készítéséhez, úgy a’ gazdának is gazdasága folytatására jó és alkalmatos eszközök szükségesek és szerszámok. Azért azon kell lenni, hogy ezek elégséges mennyiségben és jó használható állapotban megszereztessenek, kiváltképpen ajánltatik, hogy minden ekéhez legalább is 3 laposvas készen legyen; úgy nem külömben legyen előkészület ekéhez, p[éldának] o[káért] ekeszarva, gerendély, taliga, szekerekhez egy pár jó száraz kerék, egy pár hosszú, egy pár rövid oldal, hogy valami törvén, vagy szakadván, e miatt ökör ’s cseléd az időt hasztalanul ne töltse. A cseléd sok hasznot, de kárt is okozhat a’ gazdának, részént restsége, részént garázdasága, kiváltképpen marhávali ros[s]z bánása által; azért azon kell lenni, hogy jó cseléd szereztessék, ki ne csak akkor iparkodjék, ha gazdái látják és marhával is csak akkor bánjék jól; hanem a’ ki józan, becsületes és test[t]el lélekkel azon van, miképpen hajthasson több hasznot gazdájának és távoztasson el tőle minden kárt, ’s azért a’ becsületes cselédet jól kell fizetni, hogy megélhessen ’s rosszra vetemedni ne kénteleníttessék, szeresse kenyerét, azaz szolgálatját, és azt félthesse elveszteni. Különössen ajánltatik egy faragó béresnek félfogadása, ki a’ gazdasági eszközöket jól elkészíteni tudja, mert a’ pápai mesterember méregdrága, ’s azért a’ mit a gazdaság körül meg készíttetni lehet a gazd[ának] cselédekkel, azt nem kell mesterembertől vásárolni, annál is inkább, mert annál jobb a’ gazdálkodás, mentül kevesebb költség adatik ki, és mentői több vetetik be, a’ cselédeket reá kell szoktatni a’ jó rendre és különössen a’ vigyázatra, ’s azért szükséges, hogy éjenként is necsak a’ szeresek1« az istál[l]óba háljanak, hanem stráz.sa1«’ is legyen, a’ ki a’ marhákra, épületekre, eszközökre, takarmányra vigyázzon és a csősznek is, ha az a’ pusztában lármát kiált, a’ többi cselédeket föl verve, segítségre mehessen, azután a’ cselédeket reá kell szoktatni, hogy gyertyánál vagy másnál is dolgozzanak legalább este 7 óráig téli holnapokban, dolgozhatnak pedig részént faragással, részént kosarat kötve, részént söprűt; de hogy ezt tehessék, nemcsak olajt és mécset kell szerezni, hanem a gazdasági eszközökhöz különféle szerszámfát, kosárnak való ves[s]zőt, nyirágos jó szekercét vagy topor fejszét, öreg fejszéket, ekebalaskát, vonókést, fúrúkat, vonó széket, tuskókat, mellyen faragnak, azon kívül kell a szobába leásni egy lukas fát - szóval a’ mi csak faragáshoz szükséges, mindenféle szerszámot és eszközt meg kell szerezni, reggel meg kell tőlük kívánni, hogy 5 órakor etetni kezdjenek, hogy mire megvirrad, addig mind a marha jól lakva, megitatva, mind pedig magok is reggelit megehessék, azért meg nem kell engedni, hogy délben téli hónapokban a béres ebédeljen, hanem egyék reggel és estve, délben pedig kenyeret. ‘■m meglátszik, kitűnik ős értsd: az éppen ott szolgálók u6 éjjeliőr
