Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
V. Végkifejlet
V. Végkifejlet *75 felelően október 31-én javaslatot tett a hivatalszervezet átalakítására. A főszolgabíró tervezete és személyi javaslatai alapján állították össze az új — kisebb létszámú, de hatékonyabb és olcsóbb — tisztikart, melyet a november 17-én megtartott tisztújításon neveztek ki. A változások kétszeresen is érintették a régi városi elitet: a nem kívánt személyeket törölték a tisztikarból, ami többeket egzisztenciálisan is érintett. Ennél is súlyosabb volt azonban a városi autonómia felfüggesztése, amely a hatvanosok testületének feloszlatásával, s Pápa kiváltságok nélküli községgé süllyesztésével járt együtt. A polgárság elégedetlenségének mérséklésére azt a megoldást választották, hogy az előkelőbb és vagyonosabb polgárokat tiszteletbeli tanácsnokként vonták be a döntéshozatalba. Az új tisztikar összeállításánál a gazdasági racionalitás, a politikai megbízhatóság, valamint a szakmai jártasság szempontjait együttesen alkalmazták. Ennek következtében megszüntettek minden, a forradalom alatt szervezett tisztséget, s összevontak olyanokat, amelyeket úgy ítéltek meg, hogy kevesebb ember is el tudja látni. Willax Antal továbbra is a helyén maradt főbiróként, de használhatta a polgármesteri címet is. Helyettese Mikovinyi Ignác lett 150 váltóforint pótfizetéssel. Mindketten tanácstagok maradtak, rajtuk kívül még fizetéses tanácsnok lett Árky József, Bischiczky Miksa, Polgár János (egyúttal tókerti felügyelő), Fóris Mihály, Kiss István és Pakrócz Ferenc. A „tanácsi póttagok” szerepét játszó tiszteletbeli tanácsnokok közé került Mayer György, Keresztes Antal, Röszler József és Vélsz Károly. Bár a protokoll szerint Könnye Ferenc „lemondott” a főjegyzői titulusról, valójában megszüntették a fő- és aljegyzői állásokat, s két városi jegyzőt neveztek ki az adminisztráció vezetésére. Az érintetteket, Könnye Ferencet és Gyalókay Ferencet a kétségtelen presztízsveszteségért azzal kárpótolták, hogy az első megtarthatta főjegyzői, a másik pedig aljegyzői fizetését. Ezen kívül Könnye a tanács szavazójogú tagja maradt. Az alsóbb tisztségekbe is kipróbált személyek kerültek. A kapitányi tisztet Könczöl János, a pénztárnokit Proszt János, az árvagyámit Czéhmászter Ferenc és Woita József töltötték be. A két-két vásárbíró és kvártélymester tisztségét nem töltötték be, hanem ezen teendőket is a magasabb fizetéssel ellátott adószedőnek, Szedlmayer Mihálynak kellett ellátnia. Csupán a 3 írnok és 6 hajdú félfogadásáról dönthetett szabadon a tanács. Az autonómiától megfosztott város,, az újjáalakított, szűk hatáskörű városi adminisztráció megfelelőnek látszott a birodalmi konszolidáció megkövetelte döntések pontos és gyors végrehajtására.
